Elolvastam egy testes összefoglaló jelentést a COVID-helyzetről a rangos Lancet amerikai orvosi hetilapban. A Lancet 1823 (!) óta látja el hetente színvonalas orvosi témájú információkkal az érdeklődő szakmai és nagyközönséget. Az orvosi tartalmat mindig igyekszik beágyazni a politikai környezetbe, hogy hatással lehessen a döntéshozókra is. A mára már szaklap-családdá bokrosodott kiadvány mottója: „A legjobb tudomány vezet el a jobb életig.”
A szaklap körül kialakított tudományos központ szakbizottságokat működtet, a jelentést is egy ilyen testület szerkesztette: „The Lancet COVID-19 Commission on lessons for the future from the COVID-19 pandemic.” – A Lancet COVID-19 bizottsága a COVID-19 pandémia jövőre vonatkozó tanulságairól. A jelentés az IHME (Institute for Health Metrics and Evaluation – a washingtoni orvosegyetem mellett működő, globális hivatalos és becsült adatokat gyűjtő és publikáló intézet) – adataira épült.
Nem kívánom szaporítani a COVID-járványról eleddig megjelent számolhatatlanul sok írás sorát, csak néhány számomra különösen érdekes momentumra hívom föl a figyelmet. (Elsősorban egy spanyolországi reagálás, a barcelonai ABC napilap cikke nyomán.
Idén nyár elejéig 6-9 millió COVID-hoz köthető halálesetet jelentettek be a világon; a becslések ennél jóval magasabbak, 17 és fél millióról szólnak. A Wikipédia friss adatai szerint több mint 600 millióan fertőződtek meg a SARS-CoV-2 koronavírustól; hat és fél millió az elhunytak száma. A hivatalos adatok szerint a SARS-CoV-2 vírus okozta Covid-19 betegségnek az Egyesült Államokban van a legtöbb fertőzöttje, 79 369 007; a halálos áldozatok száma 961 843. Olaszországban 13 109 527 fertőzöttet tartanak nyilván, a halálos áldozatok száma 156 201. Spanyolországban 11 159 574 fertőzöttet és 100 859 halálos áldozatot regisztráltak. Magyarországon kétmilliónyi a beazonosított fertőzöttek és ötvenezernyi az elhunytak száma. A hazai statisztikák szerint többségében idős, krónikus betegek haltak meg a járvány következtében.
Szakértők megjegyzik, hogy a diagnosztizált esetek száma sehol sem tükrözi pontosan a valóságot, mert az egyes országokban többé-kevésbé korlátozott a tesztek száma, és a nyilvántartás kritériumai is különböznek.
A The Lancet summázata az eddigi – globális – járványkezelésről: totális csőd és hatalmas tragédia. Minden téren: a megelőzés területén csakúgy mint a rendelkezésre álló eszközök racionális fölhasználásában, a járványügy kezelésének átláthatóságában, a közegészségügy reagálásában, a (visszafogott) nemzetközi együttműködésben és a (hiányzó) szolidaritásban. A jelentést író és szerkesztő huszonnyolc járványügyi, vakcinológiai, nemzetközi politikai és pénzügyi stb. szakember a ténymegállapításon túl egy COVID-ellenes javaslatcsomagot is letesz az asztalra. A katalóniai lap orvosi szakírója – megemlítve, hogy a Lancet-jelentésben számos félreértelmezés, hiányosság is akad – figyelemre méltónak, a valóságot helyesen tükrözőnek ítéli meg az összegezést.
A világ államaiban a kormányok többségét teljesen fölkészületlenül érte a villámgyorsan terjeszkedő világjárvány, ezért válaszaik lassúak és elégtelenek voltak. Szinte sehol sem fordítottak elegendő külön figyelmet országukban a legveszélyeztetettebb csoportokra, nemzetközi téren pedig a minél gyorsabb és szélesebb körű együttműködés és az információcsere fontosságára (egyben a tömeges dezinformáció gyors leszerelésére). Nem tudták – sok helyütt ma sem tudják – kezelni azt, hogy nagy tömegek hallgatnak inkább a hamis (például oltásellenes, maszkellenes) híresztelésekre, semmint a tudományos, megfontolt közegészségügyi javaslatokra.
A szenzációkra sokkal fogékonyabb közönség amúgy is hajlamos nagyobb figyelmet fordítani a (jelenleg még méreteiben is) kisebb jelentőségű orosz–ukrán háborúskodásra, mint a folyamatos és globális veszélyhelyzetet jelentő COVID-ra és más járványokra. (Távol áll tőlem a vérstatisztika, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Európa békéjét és a világbékét veszélyeztető, értelmetlen orosz agresszió eddigi áldozatainak számát a becslések is csak tíz- és húszezer közé teszik, szemben a COVID milliós veszteséglistájával, vagy hogy az első világégést követő spanyolnátha, a 20. század legnagyobb tömeggyilkosa a becslések szerint 20–100 millió ember halálát eredményezte.)
Kötcsén talán szóba sem került a COVID… Pedig a 2060-ig tartó Fidesz-kormányzásról is beszélt Orbán. Márpedig a a járványról mindenütt, mindig, újra meg újra beszélni kell.*
Olaszország nem jeleskedett az első hónapokban a járványkezelésben. Most olvastam, hogy egy kisebb itáliai város önkormányzatában napirendre tűzték a helyi hullaház bővítését (emlékezetes, hogy a proszektúrák szűk kapacitása milyen gondokat okozott az olaszoknál: a halottakat katonai teherautókban „tárolták”). Egy tanácstag megjegyezte: a bővítésre szánt összeget inkább juttassák el a kórházakba, célzottan: egy orvoshoz vagy egy szakápolóhoz – ezzel akár nullszaldót is elérhetnek: révükön biztosan csökken a mortalitás, és egy hűtőszekrényt meg egy bádogtepsit megtakaríthatnak… Az olasz kormányzat bűn rosszul kommunikálta a járványt – és most is így folytatja. Nem lehet mentsége, hogy közben kormányt is kellett (át)alakítania…
Spanyolországot is felkészületlenül érte a pandémia. A barcelonai Globális Egészségügyi Intézet kutatója, J. Lazarus (az ABC-cikk egyik szerzője) így fogalmaz: „A Lancet-jelentés sokat ír arról, hogy mit tettünk rosszul, hogy miért csődöltünk be. Kevesebet arról, hogy a csőd utáni, mostani újrakezdésben ezeket a hibákat már nem szabad megismételnünk. Minden téren javítanunk kell. Minden országnak pontosan ismernie kell a saját hibáit, és azokat ki kell javítania. Nem árt tanulmányozni – és akár követni – egyes kelet-ázsiai és óceániai kormányok gyakorlatát, melyek a húsz évvel ezelőtti SARS-pandémia idején szigorú járványvédelmi stratégiákat dolgoztak ki és valósítottak meg most is, melyek révén a halálozásokat (Európához és Amerikához mérve) több mint tizedére szorították le. (A halálozási átlaguk – egymillió lakosra számítva – 300 körül alakult, az euro-amerikai mérőszám pedig 4000 körüli.)
Minden egyes ország egyre sebezhetőbb az újabb járványokkal, újabb vírusokkal szemben, és ha nem osztjuk meg egymással önzetlenül – és őszintén, mindenkivel, a szegényebbekkel is – információinkat, tapasztalatainkat, technológiai patentjeinket, csak még sebezhetőbbek leszünk mindannyian. A sokkal magasabb jövedelmű országokban ugyan az oltottság is magas (négyből három ember kapta meg a teljes vakcinasorozatot), de az alacsonyabb jövedelmű államokban az oltottság is alacsony (hét emberből egy) – ez pedig visszaüthet a fejlettebb világra; figyelmeztet a spanyolországi szakértő.
Nem jósolható biztosra, de az ilyen előrelátásban is legalább annyi a kiszámíthatatlan, mint a meteorológiában. Télen várható egy újabb járványhullám. A barcelonai szakember ezért igen fontosnak tartja a vakcina negyedik adagjának a felvételét, méghozzá mielőbb (még a tél beállta előtt), valamint a maszkhasználat szigorítását (az egészségügyi intézményekben, a gyógyszertárakat is beleértve, és a tömegközlekedési eszközökön mindenféle „demokratikus” vita nélkül, törvényileg szabályozva kell kötelezővé tenni).
Ha mégsem lesz új hullám, örülnünk kell, hogy megúsztuk – az epidemiológusokat azért nem kell elbocsátani…
