Egy (spanyolos) barátomtól tudtam meg a minap, hogy mi az a Firenze-szindróma… Tőle idézem:
Stendhal itáliai utazásain, nevezetesen Firenzében élte át ezt a különleges élményt: „Már eleve valamiféle eksztázisban voltam attól a gondolattól, hogy Firenzében lehetek […] Eljutottam arra az érzelmi pontra, ahol a szépművészetek által keltett mennyei érzések és a szenvedélyes érzelmek találkoznak. Amikor kiléptem a Santa Crocéból, heves szívdobogás fogott el – ezt Berlinben »idegességnek« nevezik; az élet mintha elszivárgott volna belőlem, és úgy jártam, hogy féltem, bármelyik pillanatban összeeshetek.”
Később ezt egy olasz pszichiáter, Graziella Magherini „Stendhal szindrómaként” azonosította. (Könyvéből film is készült.)
Én is éltem át hasonlót. Lisszabonban, a Régi Művészetek Múzeumában („Janelas verdes”) – ahová mindig betértem, ha arra vitt az utam – Hieronymus Bosch képéért: Szent Antal megkísértése. A Pradóban, Goya képei előtt, vagy Amszterdamban, ahol hosszú ideig ültem a földön az Éjszakai Őrjárat előtt.
A Stendhal-szindróma (hiperkulturémia) AI-meghatározása: pszichoszomatikus rendellenesség, amely heves szívverést, szédülést, hallucinációkat vagy ájulást vált ki az arra érzékeny egyénekből, amikor rendkívül szép műalkotásokkal vagy a természet lenyűgöző csodáival találkoznak.
Utánanéztem: részletes, pazar cikk olvasható róla ITT: https://ponticulus.hu/rovatok/hidverok/a-stendhal-szindroma.html#gsc.tab=0
És íme a Stendhal-szindrómáról egy bájos művészettörténeti AI-mambó:
Izgalmas Dario Argento 1996-os olasz pszichológiai horror-thrillere is.
Anna Manni, a fiatal nyomozónő, egy megszállott gyilkos ügyében nyomoz. Anna a Stendhal szindróma néven ismert pszichoszomatikus betegségben szenved. A műalkotások olyan erősen hatnak a képzeletére, hogy hallucinálni kezd és szinte önkívűleti állapotba kerül tőlük. Amikor a gyilkos tudomást szerez erről, csapdába csalja Annát. A nő számára ez egy végeérhetetlen rémálom kezdetét jelenti. (Nem Dario Argento legjobb horrorfilmje, de nézhető… És Morricone muzsikája is hallgatható. Bár D.A., az olasz Hitchcock csak egyik forgatókönyv-írója volt, nekem a Volt egyszer egy vadnyugat marad a csúcs…)
