Rudas Ernő nagykövetem a „bunkó” románokról többször fölhozta (a bukaresti magyar nagykövetség diplomata értekezletei emlékeztető bevezetőjéül), hogy a „szőröstalpúak” beszálltak két világháborúba a vesztesek oldalán, és kiszálltak a mindkettőből a győztesek oldalán, jelentős „országgyarapítássaL” – szóval nem sok hasznunk lett a nagy eszünkből… Most is ezzel a felütéssel olvastam az Új Hétben a „fényes kurvákról” szóló tanulságos írást. (Doru Buşcu: Elinalt ideje a fényes kurváknak). Idézet:
„Száz évvel ezelőtt, amikor Románia elveszítette a háborút és területének kétharmadát, a honi politikai osztály mindent megtett azért, hogy a párizsi békeszerződés nyomán egy kétszer akkora országhoz jusson, mint amekkora eredetileg volt. Akkor senkinek nem számítottak a pártok, az üzletek, a kormányok és az ellenzék közti gyűlölet. Akkortól a románok politikai intelligenciája fényesen csillogott egy évszázadon át. Védték az ország határait, de a nemzeti méltóságot is, szinte egyenlő félként tárgyaltak a világ nagyjaival. Soha nem látott mozgósítás történt. Vagyonokat költöttek és birtokokat adtak el, hogy pénzelni lehessen a nyugati sajtót, propagandaügynökségek alakultak Bernben, Londonban és Párizsban, konzumnőket fizettek és mulatságokat szerveztek a tábornokoknak, akik a térképeket megvitatták. … Vonattal Bukarestből hozott könnyűvérű hercegnők csapata vetette be a bájait….
Romániát akkor tanult és gyakorlatias emberek vezették, akik ragyogóan közvetítették érdekeit, akik kivívták a nagyhatalmak tiszteletét kitartásukkal, műveltségükkel és hazafiságukkal. Gyakorlatilag a nagy szerencsénk az volt, hogy politikusaink között egyetlen olyan kaliberű sem akadt, mint Klaus Iohannis.”
Iohannis azzal az együgyű lelkesedéssel játssza most a csavarhúzó nyelének szerepét, ami az ötvenes évek analfabéta, egyenesen a kapa mellől az ország élére került kommunista minisztereire volt jellemző.
Az Új Hét szerkesztői megjegyzése 2025. június 10-én Doru Buşcu 2020 októberében megjelent írásához: „A cikk legfontosabb gondolatai ma is érvényesek. Dan államelnök meghirdette a korrupció elleni harcot; ehhez a titkosszolgálatok „segítségét” kérte. Lefogadjuk, hogy megkapja.”
A Caţavencii élclap kiváló főszerkesztőjének cikke – természetesen – a románokról szól. Én meg félreértettem: azt hittem, rólunk írta (még személyeket is fölismertem, például a csavarhúzó-nyeleket… Csak, kicsit pontatlanul fogalmazott a szerző – nagyon oda kell figyelni… Hogy a lehető legyértelműbb legyen: ha a csavarhúzó nyele elfoglalja BRÜSSZELT, nos akkor ki markolja?
Segítek újraolvasni: mi lett volna, ha…?
Jó száz éve, miután – az Osztrák-Magyar Monarchiából frissent kivált és megalakult Magyarország kicsi ország – elveszítette a (világ-)háborút, és területeinek kétharmadát, a honi politikai osztály véresre beszélte a száját, hogy kétszer akkora országhoz jusson, mint amekkora neki leesett. De akkor is elsősorban számítottak a pártok, az üzletek, a kormányok és az ellenzék közti gyűlölet számítottak.
Akkortól kopott meg a (csonka-)magyarok sosem túl csillogó politikai intelligenciája, mely egyre tompult jó egy évszázadon át. Próbálták védeni az ország határait messze Ukrajnában, a Don partján) , meg a nemzeti méltóságot is (az auschwitzi vagonokban meg a Duna-parton), szinte egyenlő félként tárgyaltak volna a világ nagyjaival, de azok inkább hazaküldték az országnagyokat egy budapesti zeneakadémiai tárgyalásra… Bitófáról pedig nehéz eszmecserét folytatni. A térképmásolóknak sem rendeztek mulatságokat – a konzumnőket a győztesek (a szovjetek) a magyarországi helyszíneken konzumálták (minden mulatság nélkül), a könnyűvérű hecegnők nem a helyszínre igyekeztek, hanem el onnan, bájaikkal együtt, minél messzebb… Magyarországot messze nem tanult és gyakorlatias emberek vezették, akik ragyogóan közvetítik érdekeit, akik kivívták a nagyhatalmak tiszteletét kitartásukkal, műveltségükkel és hazafiságukkal (vö. patrióták)… Arra ne is vesztegessünk szót, milyen emberekre bízták akkor régen az új ország vezetését. Sok-sok csavarhúzó-nyél állt szolgálatba (belesimulva a hasonló kaliberű vasöklökbe)…
Szóval, Brüsszel elfoglalásához ezt is értsük hozzá!
