Magyarország legnagyobb egyházművészeti gyűjteménye Esztergomban van. Magyar és nemzetközi anyagának gazdagságát csak a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria szárnyalja túl. Állandó kiállítása a Duna partján álló prímási palota emeletén tekinthető meg. Maga a környék, a kilátás is gyönyörű, érdemes megcsodálni a panorámát még az előtt, amíg a látogatót végképp rabul ejti a termekben elhelyezett tengernyi látnivaló. Többször volt alkalmam meglátogatni a múzeumot, számomra minden esetben a legnagyobb élményt MS mester passióképei jelentették, amelyek közül legutóbb négy volt kiállítva: Krisztus az olajfák hegyén, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás. Ezek az alkotások egykor a selmecbányai Szent Katalin templom főoltárát díszítették, a hat képből egy (Mária látogatása Erzsébetnél) a Nemzeti Galériában, egy másik (Jézus születése) Hontszentantalon található.
Az alkotó személyéről, életéről, tevékenységéről a monogramján kívül szinte semmit sem tudunk, egyes feltételezések szerint német (Augsburg, München) származású festő volt, a stiláris jegyek, a természethűség, az anatómia magabiztos ismerete alapján többen állítják, hogy nagy valószínűséggel Itáliában tanult. A fentiek kevésbé hihetőek, hiszen MS mester a 16. század elején, az érett reneszánsz korában készült művei dominánsan késő gótikus elemeket, megoldásokat tartalmaznak, és nem a korabeli itáliai mesterek alkotásaival, hanem többek között Grünewald képi világával rokoníthatóak. Ettől még természetesen tanulhatott Itáliában is, ahogyan Dürer és mások tették. A legújabb kutatások az igazolják, hogy nevének kezdőbetűiből az „S” a Sebestyén keresztnévre utal, ami azt jelenti, hogy korának legnagyobb magyarországi festője, magyar származású, valószínűleg felvidéki, selmecbányai alkotó volt.
Művei alapján a későgótika, északi reneszánsz legjelentősebb, legkiválóbb képviselőinek a szintjén jelenítette meg a sokak által megfogalmazott bibliai jeleneteket. Alapos ismerője a szakmának, az egyházművészettel szemben támasztott korabeli elvárásoknak, kitűnően ábrázol, komponál, alkotásaiban a rajzos megoldások és a lokálszínek az uralkodóak, alakjait kitűnő karakterérzék, expresszivitás jellemzi.
Példaértékű alkotások ezek, rejtély, hogy miért nem tudunk szinte semmi kézzelfoghatót az alkotóról. MS mester azonban nem szabályerősítő kivétel, abban a korban az egyházművészeti alkotásokat számos festő az elkészítés pillanatától olyan köztulajdonnak, közkincsnek tekintette, amelynél az alkotó személye eltörpült a sokak számára megfogalmazott üzenethez képest, nagyon sok alkotásról még az alírás is iányzik.
Erőteljesen vizualizálódó világunkban a képzőművészettel és rokonterületeivel kapcsolatos művek, művészi üzenetek közkinccsé válásának vagyunk újra a tanúi, ez megítélésem szerint a vizuális művészetek olyan felértékelődéséhez vezethet, amelyben az alkotó személye ismét másodlagossá, olykor a nagyközönség számára ismeretlenné válhat. Már ma kevesen tudják, kik tervezték a közismert logókat, fejléceket, az utcai fényreklámokat, kik a formatervezői használati tárgyainknak, hogy hívják a filmek, színpadi előadások látványtervezőit. Megítélésem szerint ez így van rendjén.
A felvételek forrása a Wikipédia
