II. János Pál pápa a nép számára méltatlanná vált arra, hogy Budapesten egy olyan fontos tér viselje a nevét, mint amelyik Józsefvárosban található.
II. János Pál pápa a nép számára méltatlanná vált arra, hogy Budapesten egy olyan fontos tér viselje a nevét, mint amelyik Józsefvárosban található. A pápáról mára köztudottá vált, hogy egykor lengyel bíborosként segített a gyermekmolesztálási ügyek eltussolásában, majd később, pápaként vizsgálat nélkül hagyta egy bíborosa zaklatási ügyeit.
Jelen helyzetben nem vizsgáljuk ezen tények igazságtartalmát, az ugyanis a közfelfogás szerint lényegtelen. II. János Pál pápa „a pedofil papok védőszentje”-ként szerepel a köztudatban, és az, hogy a KDNP kiáll a szent mellett, nem elkendőzte, hanem tetézte a botrányt.
Egy olyan erős, és büszke európai országban, mint hazánk, nem lehet pedofilvédőkről egy tér sem elnevezve. Ez ugyanis árt a nemzeti büszkeségünknek. Az sem jöhet szóba, hogy visszakapja a Köztársaság tér vagy a Tisza Kálmán tér nevet, a Józsefváros ugyanis a vallások olvasztótégelye, és muszáj Budapest központjában egy olyan térnek léteznie, amely egy megkerülhetetlen keresztény történelmi személyről van elnevezve.
Az új névnek illeszkednie kell a kerülethez, kereszténynek kell lennie, és nagynak. Ami pedig igazán fontos: a pedofília eltussolása, a nőtlenség vagy a nőiesség egy árnyalata sem vetülhet rá. II. János Pál pápa ugyanis szép ember volt, a Vatikánban ez egyesekben okkal kelthetett homoerotikus fantáziákat. Háborút sem indított, pedig egy igazi férfi hadakozik, és egyes elődei meg is tették.
Az új névadó tehát legyen keresztény, legyen nagy ember, a neve illeszkedjen a kerülethez, legyen házas, legyenek gyerekei, viseljen hadat, és legyen csúnya. Budapest VIII. kerületének egyik központi tere viseljen új nevet: a II. János Pál pápa tér legyen VIII. Henrik tér!
Mellette szól, hogy nem csak a Hit Védelmezője cím birtokosa, hanem az Anglikán egyház alapítója és első vezetője.
Férfiasságát nem lehet megkérdőjelezni: hat feleségétől rengeteg gyermeke született, és több szeretőjéről is tudunk. Az igaz, hogy hullottak utána a nők, a feleségek pedig néha rövid életű frigyben részesültek, de – uralkodó lévén – azt tehetett, amit csak akart.
Élete során többször is hadat viselt, volt, hogy régi barátja, I. Ferenc ellen, az ellenségének, V. Károlynak pedig békejobbot nyújtott.
A művészetekben is jártas volt: szerette a költészetet, a zenét, a táncot, a lovagi játékokat és az építészetet, ezen kívül egész jól beszélt franciául és egy kicsit még spanyolul is.
VIII. Henrik 137-es derékbősége méltán illik neves vezetőink terebélyes nagyságához, és az ételt szerető kultúránkhoz. Még Magyarország miniszterelnöke is elmarad ebben a versenyben, pedig a jelenlegi politikai vezetés mezőnyében kiválóan teljesít.
Magyarként furcsának tartom, hogy nincs még VIII. Henrikről Budapesten központi tér elnevezve, de a feleségfaló uralkodó tökéletes alternatívája a pedofilok védőszentjének. VIII. Henriknek a pápától való függetlensége tökéletes metaforája lenne Magyarország Brüsszeltől való függetlenségének. A király szeszélyessége Magyarország világpolitikai helyzetéhez kellőképpen igazodik: ránk is jellemző, hogy ellenségeinknek kívánunk békét, és hátba támadjuk a barátainkat. Férfiassága Magyarország erőskezű vezetőinek párhuzamához méltó.
Feledjük el a pedofilbújtató pápát! Legyen a VIII. kerület szívében VIII. Henrik tér!
Forrás: Ateizmus.hu
