A francia, magyar és szerb fejlemények mutatják, hogy a földrész egyáltalán nincs túl a jobbos-nemzeti pártok problémáján.
Esti választási gyűlésén Marcon azt mondta, hogy közte és Le Pen között nem egyszerűen Franciaországért, hanem Európáért folyik a harc, miután kihívója szövetségre törekszik az olyanokkal, mint Magyarország és Lengyelország. Szerinte a Nemzeti Gyűlés szélsőjobbos elnök asszonya ki akarja vinni az országot az EU-ból, csak ezt nem meri elárulni. Viszont visszahozná a nacionalizmust és azzal együtt a háborút a földrészre. Ám erre a hivatalban lévő elnök válasz az: soha!
Hozzátette: visszatérőben vannak a birodalmi álmok, erről tanúskodik az Ukrajna elleni orosz hadviselés. Egyben azzal vádolta meg Le Pent, hogy az ostobaságokkal traktálja a kontinenst. Pl. amikor azt állítja, hogy visszatartaná az uniós tagsági díj egy részét, továbbá egymaga módosítana a közösségi szabályokon. (Erre az ellenzéki jelölt azt közölte, hogy ő csupán beleírná az Alkotmányba a nemzeti jog elsőbbségét a közösségi normákkal szemben.)
Le Pen egyébként nem engedte be a vasárnap esti eredményváró rendezvényére a Quotidien c. lap stábját, amire Marcon úgy reagált, hogy amikor a szélsőjobb akarja meghatározni, melyik újságíró lehet jelen és melyik nem, akkor ugyanazt csinálja, mint Magyarország, azaz módszeresen és fokozatosan szorítja vissza a jogokat. De hát a párt már most is összeállt az Orbán-rezsimmel és követni kívánja annak példáját.
A német üzleti világ újságja szerint katasztrófa lenne, ha a jobboldali-populista Le Pen nyerne a francia elnökválasztás jövő vasárnap esedékes 2. fordulójában, mert évekre megbénítaná a Nyugatot. Ahogyan az Trump alatt is történt. Hiába enyhített megnyilatkozásain, amit akar, az életveszélyes. Hiszen lebontaná az európai rend több alappillérét is. Elutasítja a német-francia együttműködést, mint ahogy a határok nélküli Európát is. Egyetlen megmaradt EU-s atomhatalomként kivinné Franciaországot a NATO egységes katonai parancsnokságából.
További kockázat, hogy azonnal összeomlana az Oroszországgal szembeni egységfront. Le Pen soha nem is titkolta, hogy csodálja Putyint. Viszont várhatóan fokozódna az unió blokádja. Erős ellenpont jönne létre a földrészen Orbánnal, illetve a PiS-kormányzattal, utóbbi kettő évek óta igyekszik megtorpedózni a közös terveket. A magyar vezető mellesleg megerősödve érzi magát választási győzelme folytán.
A francia, magyar és szerb fejlemények mutatják, hogy a földrész egyáltalán nincs túl a jobbos-nemzeti pártok problémáján. Asselborn, a luxemburgi külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Le Pen teljesen új vágányra állítaná rá az EU-t.
Varga Judit megismételte az Általános Ügyek tanácsában, ahol a jogállami aggályokról volt szó, hogy a Bizottság a kérdés feszegetésével éket próbál verni a tagállamok közé, noha a háború miatt inkább arra kellene összpontosítania, ami összeköt. Ezzel szemben Reynders igazságügyi biztos arról beszélt, hogy a viszály megmutatta: nagyon is oda kell figyelni a jogállam helyzetére, illetve a szabályokra épülő rendre az EU-ban.
A szakminiszter egyébként azt közölte, hogy a kormány még nem kapott értesítést Brüsszelből a jogállami mechanizmus beindításáról, de emiatt a magyarok nem nyugtalanok, mert szerintük semmi ok fenntartásokra a magyar demokrácia kapcsán. Jelezte ugyanakkor, hogy Magyarország készen áll a nyílt párbeszédre a Bizottsággal a kölcsönös tisztelet alapján, ám arra figyelmeztetett, hogy az EU nem tanúsíthat elfogultságot.
Egyre éleződik a szópárbaj Magyarország és Ukrajna között, az Orbán-kormány mindezidáig nemigen távolodott el a Kremltől, de az energiaembargó ügyében Németország még inkább keresztbe fekszik, mint Budapest. Ugyanakkor nem csupán arról van szó, hogy a magyar kormány szavakban kiosztja Zelenszkijt, immár kész arra, hogy rubelben fizessen Moszkvának az olajért és földgázért. Nem véletlenül mondta azt nemrégiben az EP osztrák néppárti alelnöke, Othmar Karas, hogy Orbán Putyin szószólója az unióban.
Tény, hogy a miniszterelnök időnként jobban szót ért orosz kollégájával, mint az európai partnerekkel. Hogy a fizetés dolgában beadta a derekát, rávilágít, milyen könnyen széteshet az egység az EU-n belül. Orbán máris jelezte, hogy az energiahordozók szállítása vörös vonalat jelent a szemében.
Brüsszelben végigzongorázták a lehetőségeket és arra jutottak, hogy ha nem sikerül egyhangúan kimondani az új szankciókat, akkor a 26-ok Magyarország nélkül egyeznek meg a szénhidrogének vásárlásának leállításáról és minden ország saját maga rendeli el az intézkedést. A magyar vétó lehetősége ugyanakkor hónapok óta téma, hiszen tudni lehetett, hogy a jogállami mechanizmust elsőként Budapest ellen élesítik be. Így nem lehet kizárni, hogy a vita elmérgesedik.
Paul Krugman szerint Putyin alaposan melléfogott, amikor azt hitte, hogy gázfüggősége folytán Európa, de mindenekelőtt Németország elnézi neki az ukrajnai katonai kalandot. Ám nyugaton is sokáig az volt a nézet, hogy a kereskedelem elősegíti a békét, és hogy ez kölcsönös. Egyes esetekben ez így is van. Máskor viszont a tekintélyelvű vezetők könnyen gondolhatják azt, hogy a gazdasági kapcsolatok menlevelet jelentenek a visszaélések elkövetéséhez. Azaz, hogy a demokráciák szemet hunynak a jogsértések felett, mert jelentős anyagi érdekek fűzik őket az adott rezsimhez.
Blogjában a Nobel-díjas közgazdász kiemeli, hogy itt egyáltalán nem csupán Oroszországra gondol. Az EU éveken át tétlenül figyelte, hogy Orbán Viktor módszeresen lebontotta a liberális demokráciát. Vajon ebben mennyire játszott szerepet, hogy a termelési költségek csökkentésére főként német cégek jelentős beruházásokat hajtottak végre Magyarországon, kiszervezve a hazai gyártást?
A nagy kérdés azonban Kína: az ország keményen beépült a világgazdaságba, de vajon ily módon óvakodik-e a kalandor politikától, lásd Tajvan lerohanását, vagy inkább arra kell készülni, hogy agresszió esetén a Nyugat lekvár lesz. Az elemző hangoztatja, hogy hibának tartaná a protekcionizmus újjáéledését. Ám a kereskedelemmel kapcsolatos nemzetbiztonsági aggályokat az eddiginél komolyabban kell venni.
Ami a legsürgetőbb: a törvénytisztelő nemzeteknek nem szabad kétséget hagyniuk afelől, hogy nem riadnak vissza a szabadság megvédésétől. Be kell bizonyítaniuk, hogy az autokraták tévednek, amikor azt gondolják, hogy a rendszerükkel szembeni anyagi kiszolgáltatottság folytán a demokráciák nem állnak ki az értékeikért.
Azaz jelen esetben Európának gyorsan el kell zárnia a fogadóállomásokon az orosz gáz és olaj csapját. Ukrajna részére pedig meg kell adnia minden szükséges fegyvert, hogy az győzelmet arathasson. A tét itt sokkal nagyobb, mint az ország sorsa.
Az amerikai haderők volt európai főparancsnoka szerint a következő hetek döntőek lesznek a háború szempontjából, mert ugyan a támadók térdre kényszerültek, viszont jön a Győzelem Napja, így a vezérkarnak mindenképpen valamilyen eredményt kell felmutatnia Putyinnak. Ben Hogdes teljesen reménytelennek tartja feltételezni, hogy Moszkvával lehetséges a tárgyalásos rendezés. Ugyanakkor sürgeti, hogy a világ küldjön nehézfegyvereket Ukrajnának, így főként hajóelhárító rakétákat, hogy az oroszok ne tudjanak lőni a Fekete-tengerről.
A szakember, aki négy éve vált meg tisztségétől és jelenleg a washingtoni Európai Politikaelemző Központ munkatársa, felhívja a figyelmet, hogy az orosz offenzíva kifulladt. Az egységeket újjászervezik, ám épp ezért sebezhetőek. A Nyugatnak azonban el kell döntenie, hogy meg akarja-e nyerni a háborút – az ukránok közreműködésével. Ha igen, akkor most kell megnyomni a segítséget, mert döntő csapásokat lehet bevinni az oroszoknak. Páncélosokat, vadászgépeket, nagy hatótávolságú tüzérségi eszközöket kell szállítani. De szükség van a felderítési adatok megosztására is.
Németországnak pedig fel kell ismernie, hogy itt a szabadság és a demokrácia forog kockán. A tábornok rámutat, hogy az orosz hadsereg évtizedek óta nem csupán korrupt és nagyképű, hanem sokkal rosszabbul van felszerelve, mint ahogy azt a hivatalos propaganda állítja. Azon kívül utánpótlása és parancsnoki rendszere rosszul szervezett. A következmény: alacsony harci morál és hatalmas veszteségek, ideértve akár 20 ezer elesett katonát.
Győzelmen egyébként azt érti, hogy vissza kell állítani a hadműveletek előtti állapotokat, illetve hosszabb távon, ami akár évtizedeket is jelenthet, rendezni kell a Krím, valamint a Donyecki-medence sorsát. Ezen felül tartósan meg kell gyengíteni az orosz katonai erőt.
A vezércikk sürgeti, hogy azonnal bocsássák szabadon Moszkvában Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikust, az újság szemleíróját, akit azért vettek őrizetbe, mert kimondta az igazságot. Előzőleg a háború éles ellenzőjeként, egyben Putyin rendszeres bírálójaként úgy nyilatkozott a CNN-nek, hogy az orosz kormány korrupt, kleptokrata, tekintélyelvű, de mindezeken túlmenően és legfőbbképpen gyilkos rezsim.
Hazaérkezve még a kocsijából sem tudott kiszállni, amikor öt rendőr ment oda hozzá. Nem voltak hajlandóak igazolni a kilétüket, viszont engedetlenség címén bevitték Kara-Murzát, akit ezek után a bíróság tizenöt napi elzárásra ítélt. Azaz egyértelmű, hogy a rendszer nem tűr el semmiféle elégedetlen hangot.
A politikus előzőleg az interjúban kifejtette, hogy Putyin sűrűn alkalmaz erőszakot az ellenfelekkel szemben, és ha valaki, akkor ezt ő pontosan tudja, hiszen kétszer is megpróbálták megmérgezni, De akkor még ott van volt mentorának, Nyemcovnak a meggyilkolása, a Navalníj-ügy, Politkovszkaja és Litvinyenko megölése. Úgy néz ki, hogy Putyin alatt Oroszország mind inkább visszasüllyed saját, lidércnyomás-szerű múltjába.
A következő magyar Parlamentben a képviselők háromnegyede szélsőjobbos lesz, ideértve a nacionalista Fideszt, valamint a Mi Hazánk Mozgalmat. Viszont nagy kérdés, mi lesz az egykori neonáci Jobbikkal: vajon nem tér-e vissza szélsőséges gyökereihez. Hegedűs Dániel, a Német Marshall Alapítványtól azt várja, hogy intenzív önvizsgálat jön a pártban, mert nagyon sok támogató látnivalóan átállt Toroczkaiékhoz. Azaz ideológiai és létválság állt elő. A kormánypárt radikalizálódása nem nyitott új teret középen a Jobbik számára, inkább az egész politikai mező jobbra csúszott. De még azt sem lehet kizárni, hogy több képviselő is átigazol a Mi Hazánkhoz.
Bozóki András, a CEU politológia professzora úgy becsüli, hogy a párt hívei közül a választásokon egyharmad a Fideszre voksolt, egyharmad pedig a Mi Hazánkra. Ez a körülmény elősegítette az egyesült ellenzék kudarcát. Katherine Ann Kondor, az Oslói Egyetemről viszont azt mondja, hogy a Jobbik igyekszik megőrizni a róla kialakult mérsékelt képet, mert a szélsőjobbon a belőle kivált csoportosulás már elfoglalta az űrt. Ez persze nem jelenti, hogy a párt feladta volna radikális nézeteit: csupán farkas báránybőrben. Kérdés ugyanakkor, hogy tagja marad-e az ellenzéki összefogásnak, miközben annak az egész jövője bizonytalan.
Forrás: MÚOSZ
