Petőfi Sándor: Akasszátok fel a királyokat!
A cím határozott felszólítást tartalmaz, ami a költő monarchikus államszerkezeti forma iránti elégedetlenségét fejezi ki, meglehetősen nyers, és rendkívül brutális módon. Petőfi Sándor jóval humánusabb módozatot is használhatott volna eme nemtetszésének kinyilvánítására. Nyugodtan írhatta volna a szarkasztikusabb „Rúgjátok jól ülepen a királyokat!” kifejezést. Ez utóbbi büntetési forma kevésbé drasztikus és jóval mulatságosabb. Még életben lévő uralkodón egy szakszerűen, precízen kivitelezett akasztást csak egyszer, a fenékberúgást napjában akár többször is végre lehet hajtani. A szórakozás is biztosítva van és a királyok sem szenvednek maradandó testi károsodást.
Azt is meg kell említeni, hogy a fejlettebb nyugati országokban a fent említett probléma megoldására általában akkoriban a fej nyaktól való elválasztását alkalmazták. A franciák még egy praktikus gépet is összeeszkábáltak a lefejezés hatékonyabbá tételére. Mégiscsak jól nevelt uralkodókról, és nem holmi lótolvajokról van szó. A szenvedélyektől túlfűtött költő erős felindultságára utal az a tény is, hogy a versben még hétszer hangzik el a címben kiadott, ellentmondást nem tűrő és kegyetlen parancs. Ez pontosan megegyezik a versszakok számával.
“Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat
Akasszátok föl a királyokat!”
Gróf Lamberg Ferenc, császári és királyi altábornagyot a pesti, jámbor és lelkes nép, Gróf Theodor Baillet von Latourt (mivel kiderült, hogy titokban Jellasics horvát bánt támogatta) a bécsi tömeg nemes egyszerűséggel felkoncolta. Ezek a kegyetlen és brutális tettek valószínűleg nagyon fellelkesíthették a váratlan dühkitörésekre hajlamos költőt, mivel még egy felkiáltójelet is odabiggyesztett a sor végére. Vitatkozhatnánk azon, hogy egy leszúrt, majd lámpavasra fellógatott gróf látványa mennyire esztétikus, de ez egyéni ízlés kérdése. Petőfi felhívta a nép figyelmét arra, hogy e derék és bátor cselekedetük még korántsem elegendő. Egy irgalmatlanul nagy mészárlás nélkül mindez nagyon kevés.
A hitelesség kedvéért meg kell említeni azt, hogy 1849. március 20-án Latour meggyilkolásában való részvételük vádjával felakasztották Franz Wangler asztaloslegényt, Karl Brambosch szobafestőt és Thomas Jurkovich szabót. Latour halának első évfordulóját Haynau az aradi vértanúk kivégzésével tette emlékezetessé.
Az utolsó sorról már kifejtettem a véleményemet. Ezzel Petőfi engem egyáltalán nem lelkesített fel. Akasztgasson a hóhér!
Címkép: Gróf Theodor Baillet von Latour, császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter lincselése Bécsben, 1848. október 6-án.
Forrás: Újnépszabadság