Ugocsa non coronat, mondta eskütétel utáni parlamenti beszédében, és ez a több évszázados, szlogenné nemesült mondás nagyjából át is lengte a miniszterelnöknek az új évtizedet meghatározó gondolatait.
Hogy lényegében mindenben egyedül vagyunk, de mindenben nekünk van igazunk. A túlélés és megmaradás művészetét gyakoroljuk a világgal, de elsősorban az Európai Unióval szemben.
A háború évtizede előtt a nyugati világ öngyilkos kísérletei és a genderőrület időszaka következik, ahol a családjukból és a nemzetükből akarják kiszakítani az embereket, de mi makacsok vagyunk, és nekünk sikerülhet megtartani Magyarországot a keresztényi pályán, Lengyelország mellett az utolsó bástyaként a kontinensen.
Ugocsa non coronat; mi járunk az egyedüli helyes úton, hallhattuk Orbántól, és csakis azért maradunk még az Unió tagjai, miközben Brüsszel ránk akarja erőszakolni nagyhatalmi törekvéseit, mert az álmainkat akarjuk megvalósítani. És amíg van erre esély, addig nem mozdulunk. Hogy végtére is át tudjuk fordítani – teszem hozzá én – a buta huszonhatokat, a több tagállamot. Azokat, akik nem látják át az orosz-ukrán háború lényegét, akik botor módon fegyvert szállítanak Ukrajnának, akik nem látják tisztán, hogy mit tesznek az amerikaiak, hogyan tüzelik keleti szomszédunkat, és akik számára nem világos, hogy a háborúból ki kell maradni. (Vagyis: nekünk tétlenül kell szemlélnünk, hogy Oroszország akkora szeleteket hasítson ki Ukrajnából, amekkorát akar…).
Ugocsa non coronat, próbálom magamban, illetve itt, kétezer karakterben összefoglalni, mit is üzent nekünk Orbán Viktor miniszterelnöki szűzbeszédében. És igen, azt üzente, hogy Magyarország egyedül, az ő vezetésével kivédi a háború okozta gazdasági károkat, az inflációt előbb megszelídíti, aztán megfékezi, mint ahogy sikerrel megvívta a harcát a világjárvánnyal szemben is.
Ugocsa non coronat, mondá a magyar miniszterelnök, aki szerint nincs pezsdítőbb annál, ha lőnek az emberre, és nem találják el. Ötödször választották meg az ország élére; biztos igaza van.
