Közel két hónap kellett hozzá, hogy Orbán Viktor visszataláljon önmagához. Ahhoz az Orbán Viktorhoz, aki már csak a lázításban, az őrjöngésben, az ellenfél gyalázásában érezte jól magát. A súlyos választási vereség teljesen kizökkentette színlelt nyugalmából, de annyira azért nem, hogy hátat fordítson a politikai színpadnak. Az ott töltött nagyjából negyven év nem engedte ezt meg neki, fogva tartja. Azóta ural valamit, vagy valakiket, legutóbb az egész országot, tíz millió embert.
Hirdetés
Elfogadom, nehéz helyzet ez, lelkileg nem könnyen elviselhető, és a volt miniszterelnök nem is tudja elviselni. Ezért aztán fölé akar kerekedni most is mindenkinek, csak éppen azt nem tudja, hogyan. Nem tudja, mert nincsenek új ötletei, maradnak a régi játszóterek, és néhány a régi játszótársak közül. Látjuk, nem a legjobbak, olyanok, akik csak bizonyos szerepekre alkalmasak, viszont azokban meglehetősen taszítóak. És mert nincs új ötlet, ezért a választási hajrában alkalmazott fogásokhoz nyúl, és persze azokhoz az emberekhez, akik ezt kritika nélkül elfogadják, végrehajtják. Úgy véli: tüntetni, demonstrálni kell már most az új kormány ellen, noha messze nem jött el az az idő, amikor a választók is elégedetlenek, és az utcára kívánkoznak.
Meglehet egyszer eljön majd ez az idő is, ám Orbán nem tudja ezt kivárni, mert azt gondolja: neki nincs annyi ideje. Feltehetően ebben igaza is van, ezért érzi úgy az emberek többsége, hogy tényleg lejárt az ideje.
De mert most megint nem érzi hol is lenne a helye, azt teszi, amit egy szorosabb választási vereség esetére tervezett: tüntetésre hívja híveit.
Szombaton a szélsőjobb legjelesebbei mutogatták a nemi szervüket a miniszterelnöknek, egy bő tíz évvel ezelőtti szlogent elővéve (migránsok !), vasárnap az általa kiválasztott bábok mellett tüntetve. Minderről, egyelőre csak egy szó jut eszembe: szánalmas…
Megjelent a Népszava-online Vélemény oldalán 2026. június 8-án.