Megakadt a szemem nekem is Márki-Zay Péter kijelentésén, miszerint a covid idős magyarországi áldozatai többségükben fideszesek voltak. Hogy miből és hogyan vonta le a miniszterelnök-jelölt ezt a következtetést, az nem derült ki, mindenesetre várható volt, hogy a jobboldal erőteljesen nekiesik majd a politikusnak. Mellesleg épp a minap olvastam egy másik interjút Márki-Zayval, ahol éppen arról nyilatkozik, milyen sikeresek egyes megállapításai; de – kellő önkritikával – azt is megjegyzi, hogy voltak sikertelen, kellően át nem gondolt mondatai is. Nyilvánvalóan a Fidesz-szavazó covid mortalitása is ebbe a körbe tartozik, noha a kormánymédia következtetései természetesen túlzóak, és épp olyan magyarázhatatlanok, mint az eredeti észrevétel. Abból ugyanis egyáltalán nem következik, hogy Márki-Zay halálkufár vagy halottgyalázó lenne.
Nem mennék bele az ellenzéki miniszterelnök-jelöltre zúduló, publicisztikának álcázott írások elemzésébe; teljesen nyilvánvaló, hogy feladatot teljesítenek. A feladat pedig az, hogy támadjanak, ha van rá ok, ha nincs, mindenáron. És most ez a lecke áll Varga Judit előtt is: úgy tűnik, ő lett a kormány első számú verőembere. A közösségi médiában feltűnően aktív miniszter még egy olyan képet is közzétett magáról, ahol egy lőtéren gyakorol egy fegyverrel – vajon van sajátja is? –, mégpedig olyan szöveggel kiegészítve, miszerint „sosem tévesztünk célt”. A kép és aláírása aligha félreérthető, s noha egy friss interjúban arról beszél Varga Judit, hogy Brüsszel van támadásban, ez az illusztráció nagyon pontosan kifejezi az Orbán-kormány szándékait.
Folyamatosan célra tartanak és sorozatban lőnek. Ha kell, ha nem, ha van ok, ha nincs. Ha van sapka Márki-Zay fején, ha nincs. Most volt. Rossz sapkát vett fel, túlságosan adta magát a célpont. Rá is lőttek, de nem lőtték le. Pedig azon vannak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 4-én.
