Gépesített lövészként szolgált a seregben Orbán Viktor, tudtuk meg magától a miniszterelnöktől, ami kétségkívül fontos és hézagpótló közlés volt. Erről eddig nem tudtunk, vagy csak én nem tudtam, naná, mert én csak egy ócska matróz voltam a Duna mellett. A gépesített lövész az biztosan valami magasabb presztízsű a sorkatonák között, kiváltképp, ha az ember előbb-utóbb miniszterelnök lesz. Márpedig, a mostani – immár tik-tokon továbbított – történet szerint Orbánban már akkor benne volt a jövő nagy vezére, talán már maga a rendszerváltás is. Mert ne feledjük: ekkor még bőven, ahogy ő mondaná: szügyig benne jártunk a pártállamban, és mégis, a mesélő szerint, azért gyűlt meg a baja a parancsnoksággal, mert rendre kiállt a társai mellett. Lett is következménye: büntetés, no de erről később.
Szóval nagyon szép dolog kiállni másokért, és látjuk, ebbéli tulajdonságából semmit nem veszített kormányunk feje. Senki nem állíthatja az ellenkezőjét, senki nem mondhatja azt, hogy nem áll ki másokért. Elsősorban az övéiért, jelentsen ez bármit. Mert hát nem vagyunk mindannyian az övé, sőt nagyon nem; ezért aztán értünk nem is áll ki, de hát hogyan is tehetné, amikor nem mellette sorakozunk fel, sokkal inkább vele szemben.
No, de ez a katona-élmény vonulat mégiscsak új dolog az orbáni létben, bár olvashattunk róla itt-ott, legutóbb például Bottoni könyvében, de azok rosszindulatú pletykák elegyét hozták magukkal. Most azonban az derült ki a friss történetből, hogy Orbán bizony azért a kiállásért többször büntibe került. És ez nagyon is hiteles, egyszer velem is előfordult: két telefonközpontos bajtársam kiszökött a városba, és hogy működjenek a vonalak, én ültem be a helyükre. Lebuktunk mind a hárman, de csak én kaptam laktanyafogságot, három hetet – el is maradt az eljegyzésem.
Persze mi ez ahhoz képest, hogy Orbán honvéd (?) a bátor kiállásért cserébe fogdát kapott, márpedig, „akik fogdára küldenek, azoknak a legrohadtabb munkákat is meg kell csinálniuk, mert kivezénylik, nadrágszíj nélkül. És az ember azt megcsinálja” – fogalmazott a kormányfő.
Mindez jó negyven évvel ezelőtt történt; azok a nyolcvanas évek bizony még durvák voltak, kiváltképp Zalaegerszegen, ahol Orbán katonáskodott. És, hogy mennyire azok voltak, abból is kiderül, hogy még priccsen is kellett aludnia, ami, akkor, biztosan nagyon rosszul eshetett, de mára, ennyi év távolából, ennek a priccsnek is megvolt a maga haszna. Az előadásból ugyanis az derül ki, hogy – igyekszem pontosan idézni – anélkül nehéz férfivá válni.
Döntő fontosságú lehet ez a vallomás: mostanság nagyon sok szó esik a katonaság fejlesztéséről – háborús időket élünk –, már a virágkarneválon is fegyvereket építenek virágból, ám ez a tudás eleddig hiányzott az fegyvertárból. A priccsek. Azt ugyanis senki nem tagadhatja, hogy a honvédségnek igazi férfiakra van szüksége, márpedig ez priccs nélkül, lám, nem megy.
Elindulhatnak tehát a fürkészek és portyázók, hogy beszerezzék a világ legkeményebb priccseit. Állítólag Kínában lehet ilyeneket találni.
Kerül, amibe kerül…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. augusztus 26-án.
