Lejáratott poén, mégis előveszem: végy egy csipetnyi sorosozást, tegyél hozzá bőven migránsozást, fűszerezd meg némi brüsszelezéssel, végül pedig díszítsd a tányérodat gyurcsánnyal. Eddig ez volt a konyhafőnök receptje, de immár javított rajta, ízesítette LMBTQ keverékkel.
Ismétlem, lejáratott poén, de lényegében unásig adagolt turmix. Ha csak abból a buborékból nézem a Fidesz kommunikációs erőlködéseit, tényleg nem látszik annál többnek; bevált sémák alapján dolgoznak, ily módon nem pusztán hatástalanok, hanem kontraproduktívak is. Az egyszerű halandó ugyanis egy idő után valóban elunja, hogy mindenre ugyanazt a választ kapja, legfeljebb egy pillanatig elcsodálkozik azon, miként köthető össze a nemzetközi korrupciós lista a migránsokkal. Mindazonáltal nem érdemes ilyeneken gondolkodni, az állampárt mechanizmusa nem a gondolkodó emberre épít. Számára a tanítás a döntő; ha sokat sulykolnak valamit, még ha hazugság is, előbb-utóbb igazságnak tűnik. Ezért is látjuk – a már említett paneleken túl – a plakátokkal elborított helyeken Gyurcsányt és Márki-Zayt együtt, az utóbbit az előbbi klónjaként: ha már Dobrev győzelmét prognosztizálva a DK elnökére találták ki még az előválasztás idején a kampányukat, ne vesszen kárba az ötlet; előbb Karácsonyra, majd később Márki-Zayra ültették át ugyanazt a sémát.
Mind a fideszes válaszok, mint pedig a közterületi reklámok meglehetősen alacsony színvonalúak immár, de mondom, ez csak a mi buborékunkból látszik így. Nem is nekünk szólnak, sokkal inkább a párt táborát akarják megerősíteni és mozgósítani. Ezeknél már csak a személyes támadások vannak lejjebb, márpedig ilyenből nagyon sokra számíthatunk az elkövetkező napokban. Mintát is kaphattunk ilyenekből; Hadházy Ákos máris áldozatává vált korábbi, egyébként bizonyítottan hazug állításoknak. És bár a „feladó” is tudja, hogy hazugságokkal vádolja a politikai ellenfelet, ez nem akadályozza meg a kormánypárti média szereplőit, hogy valamennyi orgánumukon keresztülgörgessék a hamisítványt.
És akkor még csak a politikai túloldalt ért atrocitásokról szóltunk, de itt vannak az egymás elleni cselszövések is.
Ki tudja, vajon hogyan került a bírósági végrehajtói kar elnökének birtokába egy közszereplőről szóló felvétel?
Logikai úton azt kell gondolnunk, hogy csakis a hatalmon lévők egyikének szexvideója lehet, különben miért tartotta volna, féltve őrzött kincsként Schadl a hálószobája (!) páncélszekrényében a titkos meztelenkedést. (Megjegyzem: ilyesmit eddig csak filmekben láttam; szekrénybe, festmény mögé rejtett páncélszekrényt, a hálószobait mindenképpen innovációnak tartom…) Feltételezhetjük, hogy az aktus rögzített változatának megszerzése és őrzése egyfajta zsarolási potenciált jelenthetett, de hogy pontosan kinek az érdekeit szolgálta a főszereplő(k) sakkban tartása, azt egyelőre nem tudjuk. De nagyon valószínű, hogy ez inkább egy belső leszámolásra volt időzítve.
Bár ki tudja: lehet, hogy a szexvideó is sorosisták, migránsok és egyéb fiókák műve…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 29-én. A szerző a lap főszerkesztője.
