Megint kitaláltak egy kifejezést. Egy kifejezés, amely, hitük szerint, a politikai ellenfelet lejáratja, hitelteleníti. Dollárbaloldal, most ezt visszhangozzák – hátha jól megtapad az emberek fülében. Nincs igazi értelme, nincs valódi tartalma, de ez nem számít, a lényeg az, hogy hasson. Hogy ténylegesen hat-e, nem tudom, de az biztos, hogy nem használ. És hiába küzd a dolog ellen Márki-Zay, a médiafölénnyel szemben tehetetlen. Mint ahogy mindenki tehetetlen a demokráciában amúgy értelmezhetetlen „bukott” jelző használatával szemben; a ma regnáló hatalom folyamatosan bukott poliitkusokról beszél, ez az eposzi jelzője Gyurcsánynak, MZP-nek, mindenkinek, akit éppen le akarnak járatni.
Demokráciában értelmezhetetlen ez a szó, mondom én, hisz normálisan egyszer mindenki megbukik, vagy inkább elveszíti a választásokat, még maga a megdönthetetlen Orbán Viktor is (csak emlékeztetőül: 2002, 2006). De egy demokráciában – normálisban – az is értelmezhetetlen, ha egy kormány nemzeti konzultációt indít, ráadásul olyat, mint az Orbán-rezsim. Az meg még értelmezhetetlenebb, ha a hatalom azon háborodik fel, hogy az ellenzék is akarna kérdezni, ahogy a Magyar Nemzet írja: a kabinet a szankciókról kérdezi az embereket, Márki-Zayék kormányt buktatnának.
Először is: Orbánék – és erre büszke a lap szerzője – tizenegyedik alkalommal teszik fel manipulált kérdéseiket, de ugye mindig a mi közös pénzünkből. Az ellenzéknek erre soha nincs lehetősége, nem tud belenyúlni a büdzsébe, és onnan korlátlan mennyiségű pénzt kiemelni, ahogy ezt a Fidesz teszi. Másodszor: mi egyéb elképzelése lehet – megint demokráciáról beszélünk – egy ellenzéknek, mint eljutni a kormányzás lehetőségéig. Csak itt, ebben az uniós országban próbálják főbenjáró bűnként feltüntetni, ha bárki Orbánékon kívül választást akarna nyerni. Itt az ellenzéknek nem jár se pénz, se posztó.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. november 11-én.