A hatóság teszi a dolgát – jelentette ki Kiszelly Zoltán az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, és arcán elégedett nyugalom terült el. Felmondta a leckét, amit a hatalom szolgáitól megkíván a rendszer, éppen csak azt nem fűzte hozzá, hogy itt mindig mindent a törvényeknek megfelelően tesznek. Én persze emlékszem a politológus soványabb korszakaira, akkor még baloldaliként tartották őt számon; keményen bírálta az ellenzéki Fideszt. Akkor az volt kifizetődő. Most már nem fér bele sem a szolidaritás, sem a kétely: minden úgy van jól, ahogy az Orbán-rezsim csinálja.
Ha tehát az adóhatóság nyomozói megszállják az Oltalom Karitatív Egyesület intézményeit, és elviszik a papírokat, iratokat, számítógépeket, azaz annak az egyesületnek és egyháznak a dokumentumait, amely a magyarországi szegényeket iskolázza, eteti, támogatja, miközben az állam nem fizeti ki számára a nemzetközi bíróság által megítélt pénzt – 12 milliárd forintot -, akkor az ilyen kiszellyket meg sem legyinti a gyanú: hátha itt egyfajta politikai üldözésről, leszámolásról van szó.
A békéhez erő kell – hirdeti Orbán Viktor a facebook oldalán, és ennek megfelelően is cselekszik. Márpedig Iványi Gábor makacsul ellenáll neki, nem hajlandó behódolni – figyel Kiszelly, Rákay és a többiek? -, következetesen fellép a hajdani családi jóbarát ellen, és ragaszkodik azokhoz az értékekhez, amelyeket egykor közösen képviseltek. Ezért Iványi egyháza a pártállami meghurcoltatás után ugyanarra a sorsra jutott: kirekesztés, üldöztetés, ki- és megfosztás. Két ellentétes pólusra került Iványi és Orbán: a kiszolgáltatottak szolgálója az egyik oldalon, és az őt kiszolgálók jutalmazója a másik oldalon.
Mindketten szimbolikus alakká váltak, csak éppen ellenkező előjellel. Orbán az erőben hisz, mint olvashatjuk közösségi oldalán, a szegénység felszámolásához pedig tisztesség, együttérzés, valódi szolidaritás kell. Az egyiknek nyíltságra, őszinteségre és valódi nyilvánosságra van szüksége, a másiknak kiszellykre. Az egyik hisz abban, hogy a hatalmat kontroll alatt kell tartani, a másik nem viseli, ha bárki kontrollálja a hatalmát. Nem véletlen, hogy a kormány alá rendelt média egyáltalán nem, vagy csak a NAV közleménye alapján számolt be a hétfői megszállás eseményeiről, és persze a miniszterelnök sem tartotta fontosnak hogy „értesülve” legyen a történésekről. Ő ugyanis – ahogy beszámolt róla – igazi világpolitikai tényezőként az Európai Tanács elnökével egyeztetett telefonon a kelet-ukrajnai helyzetről. „Világossá tettem, hogy Magyarország részese a közös uniós álláspontnak.”
Néhány nappal korábban mást tett világossá. Azt tudniillik, hogy az Unió tartozik Magyarországnak, valamint a belga fővárosból távozva azt találta kiírni fb-oldalára, hogy „Viszlát Brüsszel”. Meglehet, tizenkét év kormányzását foglalta össze így. De fogalmazhatunk úgy is, hogy a hétfői adóhatósági rohammal ugyanezt tette: bemutatta, hogy hova jutott Magyarország, mire képes, ha végleg megszűntek a fékek. Ellensúlyokról már régen nem beszélünk.
Megjelent a Népszav Vélemény rovatában 2022. február 23-án.
