Bohózattá züllött a tüntetés, harsogja címlapján a kormány napilapja. Az az újság, amely egyébként egy-egy nagyobb – értsd: tömegesebb – demonstrációról nem is nagyon szokott beszámolni. A hatalom által irányított média általában sok mindent elhallgat, manipulál, vagy ha kell, felnagyít. Azon a napon például, amikor még nem lehetett pontosan tudni, a radikális, húsba vágó változás, a rezsinövelés és a kata megölése mekkora tömeget mozgat majd meg, az állami televízió nem is adott hírt a több ezer ember tiltakozásról – beszámolt ugyanakkor egy szerbiai tüntetésről, amely a migránsok ellen szerveződött.
Most viszont az említett újság a címlap tetején hozta a „tudósítást”, lesajnálva, nevetségessé téve a tiltakozást. Az ok pedig az, hogy – szerintük – alig párszáz ember lézengett a hídon; őket próbálta a baloldal az „Alinsky módszerrel” polgári engedetlenségre biztatni, vagyis olyan helyzetet teremteni, amelyben ugyan a polgári lakosság közlekedését megbénítják, de a hatalom embereit – a rendőröket – erőszakra kényszerítik, miáltal a közvélemény szimpátiája is feléjük fordul. Szóval az újság rögtön „tudományos módszert” mutatott fel a tüntetés mögött, ebbe azonban a tényszerűség már nem fért bele. Nem számoltak be a sokkoló használatáról, így az ország nagyobbik fele, azok, akik az állam által felügyelt médiából szerzik az ismereteiket, nem is hallhatott arról, hogy előkerült a jobbára csak filmekből ismert eszköz is. Ők csak azt olvashatták, hogy a rendőrök három embert kiemeltek, köztük egy körözöttet is. (Naná, hogy körözött, az a csoda, hogy a másik kettő nem az…)
De hagyjuk is a hatalmi újságírás magyar nagyjait – akad belőlük bőven –, ha gúnyolódni akarnak, hát tegyék. Sokkal nagyobb baj, hogy akad, amiben igazuk van: meglehetősen kevés embert lehet manapság (is) megmozgatni, csak keveseket lehet odaállítani – használjunk nagy szavakat – az igaz ügyek mellé. És ez az oka annak, hogy ma ebben az országban a hatalmi újságírás megengedheti magának, hogy gúnyolódjon, elhallgasson, hazudjon és folyamatosan manipuláljon; mert innen szinte teljes mértékben kiveszett a szolidaritás. Hagyjuk, mi több, simán tudomásul vesszük, hogy a hírek csak korlátozott mértékben jutnak, juthatnak el a lakossághoz, már nem zavar bennünket, ha egy-egy társadalmi csoportot megfosztanak jogaitól, pénzétől, eddig életétől. Még véletlenül sem állunk melléjük, még annyi segítséget sem adunk nekik, hogy biztosítjuk őket az együttérzésünkről.
Nem állítom, hogy ehhez az utcára kell menni, de az elégedetlenség kifejezésének számos formáját meg lehetne és meg kellene találni. Vajon miért lehetséges, hogy egy magát újságnak nevező valami nem arról ír, miként és hogyan sújtja az embereket a hirtelen bevezetett új törvény, ellenkezőleg: az elégedetlenkedőket, a nehéz élethelyzetbe kerülőket tűzi pellengérre? Tizenkét éve élünk így ebben az országban, és ebben az országban a kormányzatnak sikerült szinte teljesen kiölni az emberekből a szolidaritást.
Nyomorúságos egy hely ez.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. július 23-án.
