Nem hiszem, hogy az utóbbi évtizedekben lett volna olyan mondata Bayer Zsoltnak, amellyel egyetértettem volna. Sőt: számos olyan mondata volt, amely indulatot, dühöt váltott ki belőlem; úgy gondolom az egész munkássága vakvágányra futott, még ha a kormány különböző módon elismerésekkel aggatja tele a mellét. Nála szélsőségesebb kormányvazallus aligha akad mostanság, akinek külön bűne, hogy tehetségét aprópénzre – na jó: nem is olyan apró pénzre váltja. Azért írtam vakvágány, mert volt idő, amikor más urakat szolgált, vagy más nézeteket vallott, sőt: még velem is hajlandó volt együtt dolgozni. Sokan megírták már színe változásait, és azt is, hogy mennyire messzire képes elmenni másik gyalázásában. Sorozatban gyártja az ilyen „műveit”, magától, vagy megrendelésre, vagy csak azért, mert azt hiszi: ezt várják tőle.
Most azonban olyan dolog történt, amely – minden ellenszenvem dacára – arra kötelez, hogy mellé álljak. Az ugyanis, hogy felkerült az ukrán szélsőséges, ultranacionalisták listájára, teljességgel elfogadhatatlan. Bayer tényleg sok-sok hazugságot írt már le – nemrégiben rólam is -, olyan szövegeket, amelyek valóságtartalma egyenlő a nullával, ez azonban mégsem lehet elegendő indok arra, hogy bármely szélsőséges listára, vagy ahogy ő fogalmaz: halállistára odaillesszék a nevét. Bayer, bármennyi követője, epigonja is van, egyszer majd szégyellni fogja magát, mint ahogy az egész újságíró társadalom fogja tudni: a hamisság torz gondolatokat, és hazug írásokat eredményez. De: jussunk el idáig, és ne holmi fekete listákat gyártsanak, mert abból csak újabb szörnyűségek következnek. Például az is, hogy Bayer erre a listára reagált: „Jelentem felkerültem az ukránok halállistájára! Ideje volt! S ki ne szeretne egy listán szerepelni egyebek közt például Nyikita Mihalkovval, Kissingerrel, Oliver Stone-nal vagy Orbán Viktorral? Ezen a listán fenn lenni erkölcsi kötelesség.”
Hát nem az, kedves Bayer Zsolt. Elutasítandó az orgoványi erdőtől egészen Kijevig, ha érted mire gondolok.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. június 8-án.
