Pillantás a kilencedikről
Nézem a fényképet, mi olvasható le róla. Ül egymással szemben Magyarország két legjelentősebb elöljárója; az egyik, látszólag, feszeng, a fotel szélén ül, úgy mint akit zavar az is, hogy nem ér le a lába, a másik hátradőlve, keresztbe tett lábbal, mosolyogva. Hihetnénk azt is, hogy, szemben a mi hitünkkel, fordított a szereposztás, a mosolygós áll a másik fölött, ő a meghatározó, ő az irányító, míg a másik megszeppent arccal magyaráz, talán valami tréfással, viccessel próbálkozik. Az egyik szereplő, a hölgy a keresztbe vetett lábakkal, Novák Katalin, jelenlegi státusza szerint köztársasági elnök, a másik permanens státusza szerint miniszterelnök, ő maga, a riadtnak tűnő kisfiú, Orbán Viktor.
A kép magától az elnök asszonytól való, ő tette nyilvánossá. És még azt is hozzáfűzte közösségi oldalán, hogy megtörtént a nagy találkozás. Többek között ezt posztolta a randevúról: „az ország nemzetközi megítélése szempontjából meghatározó év elé nézünk, amelynek már a kezdete is erős: a szlovák és a vietnámi miniszterelnök is Magyarországra látogat, holnap pedig Davosba utazom, ahol az Európai Bizottság elnökével találkozom, és a Világgazdasági Fórumon is felszólalok”. És még azt is hozzátette, hogy – idézem– „volt miről beszélgetnünk, hiszen idén 25 éves a NATO és 20 éves az EU tagságunk, ráadásul Magyarország az EU soros elnöke is lesz.”
Szóval nézegetem az elnöki képet és azon morfondírozom: kiket akarnak becsapni vele. Persze egy újszülött – politika által nem megfertőzött ember – nyilván felül neki, de mi akik ebben a széthazudott rendszerben élünk, és tisztában is vagyunk a valóságos erőviszonyokkal, tudjuk, hogy megint átvernek bennünket. Pontosan tudjuk, hogy épp az ellenkezője igaz annak, amit a kép sugall, tudjuk ki ültette az elnöki székben azt, aki éppen ott ül, és – ebből fakadóan is – mik a valóságos erőviszonyok.
Hogy az elnöknőnek nincs tényleges mozgástere, és nem csak a törvény, az elnök meghatározott jogkörei miatt. Ők egy csapat, de nem egyenlő felek.
De mégis: mintha az életet, a zajló eseményeket is igyekeznének hozzáigazítani a fotóhoz; Novák önálló, saját politikát visz, és ha kell szembemegy Orbánnal. Majdnem azt írtam, a főnökével, de hát ilyet még sem írhatok, legfeljebb gondolok. Mert még nyugodtan gondolhatok, sőt talán íratok is. Szabadságomban áll. És Nováknak is szabadságában áll, hisz láthattuk, olvashattuk: alig néhány nappal a nagy találkozó után Novák Katalin már Davosban, a világgazdasági fórumon találta magát. És ott Ukrajnáról, Oroszországról épp az ellenkezőjét mondta, mint Orbán. Oroszország agresszor, átlépte a Rubicont, nem nyerheti meg a háborút, Ukrajnát támogatni kell… Mi ez – teszem fel, leginkább magamnak a kérdést. Létezhet, hogy azon a megbeszélésen (?), amelyről a fénykép tanúskodik, és ahol a NATO születésnapja kiemelten került szóba, ahol a fő hangsúly a nemzetközi megítélésünkön volt, ne került volna szóba a háború, Oroszország és Ukrajna? Vagy talán épp az történt, hogy Novák feladatul kapta: azt mondja Davosban, amit mondott?
Talán így történt. Fogadjuk el, és vessük keresztbe a lábinkat.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 20-án.