A klasszikus pártállami időket idézi a kormányvezérelt sajtó: elég olykor ránézni a megyei lapok frontoldalára, mennyire szép egységes képet mutatnak, ha a nagyvezér igényei ezt diktálják. De nincs nagy különbség e téren az országosnak nevezett, egyébként nem auditált napilapok esetében sem: egységes témaválasztás, az ellenzék támadásában hasonló szóhasználatok. Ebbe az irányítási körbe tartoznak a televíziók, rádiók, de még a Magyar Távirati Irodának csúfolt, egykor szebb napokat látott intézmény is. A vasárnapi pártkongresszus után – szándékosan használom ezt a kifejezést – volt olyan lap, amely egy az egyben közölte a miniszterelnök beszédét, néhány kolumna állami hirdetés mellett, persze.
A jobboldal orgánumai a szabad sajtó legszebb oldalát mutatják meg nekünk: együtt mozognak, együtt lélegeznek, és hihetetlen odaadással viseltetnek Orbán Viktor iránt. És ugyanez jellemző a hozzájuk köthető és kötődő politikusokra, vállalkozókra, oligarchákra – legfeljebb olykor-olykor bukkan fel, húzódik egy kicsit félre a sorból néhány ember, mint ahogy ezt megtette most Vitézy Tamás; biztos meg is lesznek a következményei. Az általános inkább az, hogy mindenki szépen teljesíti a feladatot: ha Márki-Zayt kell támadni, akkor azt teszi, ha Gyurcsány kerül a célgömbbe, akkor rá lőnek, ha Brüsszel, akkor az EU-ra.
Ugyanezt a kötelező azonosulást látjuk szinte kivétel nélkül mindenkinél, ha bármilyen, a központ által megjelölt feladatot kell végrehajtani: például az Elxúrtuk filmért lelkesedni, körülötte a felhajtást fokozni. Akár annak árán is, hogy a saját zsebükbe nyúlnak, már ha tényleg így történt a dolog. A minap adtunk hírt arról a fideszes politikusról, országgyűlési képviselőről, az agrárkamara elnökéről, aki például kibérelt egy mozit, állítása szerint saját pénzéből, hogy kollégáit moziélményben részesítse. Nem, ez nem a hajdani kötelező Szabad Föld félóra, itt szabadon, következmények nélkül lehet regisztrálni, akarom mondani a nemregisztrálásnak nincsenek konzekvenciái. A neveket csak azért listázzák, mert a moziterem véges számú ülőhellyel rendelkezik. Szóval a jelentkezőket nem írják be azonnal a Kubatov-listára, ilyen automatizmus amúgy sincs a Fidesz életében.
Vagy van. Nem tudhatjuk, hogy kinek milyen feladat osztódott ki, legfeljebb annyit látunk: mindenkitől elvárják, hogy előálljon valamilyen ötlettel. Nyilván hasonló ötletelés eredménye a lakóhely fogalmának megszüntetése; bárki bejelenthet bármilyen fiktív lakcímet. Csak azt nem értem, hogy innen kezdve milyen funkciója lesz a lakcímkártyának, ha egyszer az jó eséllyel nem fedi a valóságot. Persze tekinthetünk erre az ötletre is úgy, mint egy korábbi állapot továbbfejlesztésére; arra gondolok, amikor bizonyos javak – papíron – hajléktalan emberek tulajdonába kerültek. Az ilyen lépésekhez már hajléktalanok sem kellenek, jól megfelelnek a célnak az alapítványok is. A lakcím-nélküliség most a szavazatvásárlást segíti, minden bizonnyal. Vagyis: semmit nem bíznak a véletlenre. Másként: semmit nem kúrnak el. Legfeljebb az életünket.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. november 20-án.
