Menjünk egy picit vissza Berlinbe. Emlékezzünk arra a fórumra, amelynek vendége Orbán Viktor volt, és ahol tőle szokatlanul új, sokkal barátságosabb hangnem beszélt, nyilatkozott. Ott, azon a pódiumon hangzott el – és ez méltatlanul kevés figyelmet kapott -, hogy jószerivel semmiben nem tudott megegyezni a német kancellárral, de –ha jól emlékszem, dicsérte a találkozót, mert legalább meghallgatták, beszélgettek. Miért mondom, hogy ez a mondat méltatlanul kevés figyelmet kapott? Egyrészt mert erőteljesen rávilágított arra, hogy a magyar miniszterelnök üres kézzel jött el Berlinből, másrészt arra, hogy korábban meg sem hallgatták. Orbánnak nem volt egyetlen negatív megjegyzése sem Olaf Scholzról, sem pedig a legnagyobb német kormányzó pártról, az SPD-ről.
Ehhez képest – hogy visszajöjjünk Budapestre – a magyar miniszterelnök interjút adott a német nyelvű Budpester Zeitungnak, ahol viszont a következőket mondta: a német szövetségi kormány programját „egy világ választja el” a magyar kormány programjától, a német kormányt alkotó koalíció legnagyobb ereje, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) pedig szerinte a legmagyarellenesebb párt Európában.
Ízlelgessük ezt a mondatot, amelynek semmiféle előzménye nem volt, bár kétségtelen, hogy az Orbán-kormány nem barátja a szociáldemokratáknak, de hogy Scholzék lennének a legmagyarellenesebb formáció, az azért merőben új. De vajon miért hangoztatta ezt a kormányfő, jó két héttel a találkozó után? Miért nem mondta ott, a fórumon, miért emlékezett meg a találkozóról úgy, mint egy összességében kellemes élményről?
Talán csak azért nem, mert a német kancellár nem állt ki vele a sajtó elé, ugyanakkor néhány nappal később beszélt és fotózkodott Dobrev Klárával?
Nem, hessegetem el magamtól a gondolatot, egy ország első számú embere nem szállhat le ilyen alacsony szintre, nem nevezhet senkit magyarellenesnek, ha erre nem adott alapot? De, jut is eszembe, Orbánnál ezek a dolgok másként működnek, a látszólag értelmetlen mondatoknak is van céljuk. Kétségtelen, szavaiból olykor, vagy inkább elég gyakran, úgy tűnik, hogy teljesen elszakad a valóságtól, hogy aztán a fideszes kommunikációs gépezet elhitesse: az a valóság, amit Orbán mond. Gondoljunk csak ugyanennek az interjúnak egy másik gondolatára, arra tudniillik, hogy – idézem -:„Németország multikulturális társadalommá vált, és “a magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb, mint a német társadalom, Németországban liberális hegemónia uralkodik, vagyis csak egy narratívának van helye a nyilvánosságban, és aki ettől eltér, az már nem létezik ezen nyilvánosság számára, Magyarországon viszont a közbeszéd pluralista struktúrájú”.
Tényleg? – kérdeznék vissza, ha lenne rá lehetőségem. De ebben a pluralista struktúrában erre esélyem sincs, mint ahogy arra sem, hogy a kormány tagjait szóra bírjuk. Így aztán minden további nélkül el kell fogadnunk a miniszterelnök kijelentéseit, például azt is, hogy a következő tíz-húsz évben egyre több nyugat-európai fog hozzánk bevándorolni.
Azért, javaslom, bánjunk velük óvatosan, nehogy magyarellenesek legyenek.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. október 29-én.