A 444 podcastja elég egyértelművé teszi, hogy a több mint 1700 oldalas Schadl-jegyzőkönyv a Fidesz (kormány) belső köreiből került a portálhoz. Vagyis pontosan az történt, amit egy korábbi publicisztikánkban feltételeztünk: valaki ott fenn le akar számolni valakivel (valakikkel).
A háború efféle eszközei ismertek: egyszer csak belehullik a postaládába a leleplező anyag. Az persze eléggé szokatlan, hogy ez mindjárt közel kétezer oldalas, súlyos megállapításokkal, lehallgatott beszélgetésekkel telített anyag legyen, de a háború itt már nehézfegyverek bevetésével folyik. Csak azt nem látjuk, hogy pontosan kik a célpontok, illetve ha arra tudunk is következtetni, azt nem tudjuk, hogy mi a végcél. Megsemmisíteni, ellehetetleníteni az illetőket, vagy csak olyannyira legyengíteni, hogy távol kerüljenek a legfelsőbb köröktől. Mit körök, legfelső körtől.
Az anyagot expediáló valaki(k) pontosan tudják, hogy hova küldhetik a leleplezést; ha a Fidesz média lenne a címzett, biztosan nem jelenne meg belőle egy sor sem. Mint ahogy most is ezt látjuk: a kormánysajtó legfeljebb Völner Pál lemondásáig jutott el, minden egyebet elhallgat. Hogy elhallgattatják-e őket, vagy már maguktól is tudják, mint nem szabad, azt csak a cenzoraik tudják. Így aztán logikus, hogy az „anyag” valamelyik szabad hírportálnál landolt, esetünkben a 444-nél. A szerkesztőknek ilyenkor az a dolguk, hogy eldöntsék: hagyják, hogy használják őket, szócsőként nézzenek rájuk, vagy eltolják maguktól a biztosan olvasottságot és botrányt kiváltó leleplezést. Ez utóbbit az újságjára büszke vezető soha nem teszi, még csak hosszas mérlegelés sem fér bele a döntésbe, csak azt kell megfontolni, hogy milyen ütemezésben tálalja a küldeményt.
Nem tudom hány rész van még hátra, milyen keménységű információk maradtak a talonban, de talán már nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy ténylegesen kiderüljön, ki is a célpont, és le lehet-e őt (őket) vadászni.
Választás előtt állunk, beindult az éles vadászati szezon.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 27-én.