Pillantás a kilencedikről
Nem tudom megfigyelték-e – már, aki járkál a közösségi média világában –, hogy az utóbbi években milyen jelentős mértékben megváltozott a Fidesz viszonya ehhez a felülethez. A korábban saját maga által is internetes antitalentumnak tartott miniszterelnök szinte naponta tesz ki valamilyen fotót, szlogent, lelkesítő szöveget a facebook oldalára; nyilván nem ő dolgozik rajta, de ez mindegy is, lényeg, hogy az ő hozzájárulásával történik. Az oldalt – Orbán Viktorét – nem lebecsülhető mennyiségű ember követi, az utolsó adat ezzel kapcsolatban 1.2 millió embert jelzett. Márpedig 1.2 millió emberhez szólni messze többet ér, mint pár százhoz a Várkert Bazárban. Ráadásul ezek a rövid bejegyzések, fotók, videók a lehető legegyszerűbben emelik magasba Orbánt, és persze mutatnak utat követőinek. A propaganda nyilvánvalóan jól működik; még egyszerűbb, ha azt írom: működik.
Ebben a műfajban azonban vannak erős vetélytársai kormányfőnek; Szijjártó Péter, vagy éppen Varga Judit alighanem felülmúlják főnökük aktivitását. A legerősebb önreklám a külügyminiszterhez köthető; kombinált módon keríti hatalmába a nyilvánosságot; nem pusztán a facebook aktivitása jelentős, egyéb platformokon is gyakran mutatja magát. Szinte alig akad olyan ATV-s híradó, például, amelyben ne bukkanna fel, ne szólalna meg, de példásan illusztrálja az FB-n utazásait, megszólalásait is. Ennek egy igazán szép példányát produkálta a héten, amikor a Kínai Kommunista Párt államtanácsosát fogadva lángosevésre hívta meg a távol-keleti diplomatát.
Az eseményt nem pusztán rögzítette Szijjártó, az ott lezajlott párbeszédet is közreadta. Ha valaki nem látta a videót, azzal tudatom, hogy a magyar külügyér simát, a kínai pedig tejfölös-sajtosat kért. Amivel természetesen semmi baj, én is szeretem, vagy szeretném a lángost, ha ehetném. Inkább az kelt bennem némi meglepetést, hogy soha nem gondoltam volna, hogy a kínai kommunisták egyik legbefolyásosabb politikusa egy Fidesz-potentáttal fog együtt lángosozni, mi több – miután rögzítették, hogy mind a ketten jó karban tartják magukat, futnak –, hosszú öleléssel búcsúznak el egymástól. És, ha valaki most azt hiszi, hogy szándékosan exponáltam immár másodszor, hogy a vendég az ottani kommunisták erős embere – bár tudjuk: arrafelé az könnyen tud mulandóvá válni –, akkor sietve jelzem: téved.
Inkább csak eszembe jut, hogy hányszor és hogyan kommunistázott az elmúlt években akár Szijjártó Péter vagy éppen maga Orbán Viktor.
Talán két választással ezelőtt szólt arról, hogy eljött az ideje, hogy végleg leszámoljanak a kommunistákkal, és tessék: most azt látjuk, hogy egy budapesti piacon ez a kínai kommunista, vagy ahogy Szijjártó folyamatosan szólította, „államtanácsos uram”, együtt kvaterkázik, lángosozik, a Fidesz – vagy inkább Orbán – egyik legfontosabb emberével. Van ezen bármi szégyellnivaló?
Nyilvánvalóan – a tegnapot egy nap alatt elfeledni képes emberekkel, a hatalom emberivel – nincs, különben nem teszi ki a facebookra, nem akarja, hogy sok szemtanúja legyen az akciónak. De: Szijjártó pont az ellenkezőjét akarja, sok emberhez akarja eljuttatni az üzenetét, a nép egyszerű gyermekének üzenetét. És nem is eredménytelenül: bőven több, mint tízezren nyitották meg a videót. Mint ahogy Orbánét és mindazokét, akik immár lelkes használói a közösségi médiának. Annak a médiának, amely egyre nagyobb szerepet tölt be mind a mi, mind pedig a politikusok életében.
Új világ ez, amelyben ezek a felületek választásokat dönthetnek el, sőt döntenek is el. Szóval ez a lángos, úgy általában a lángosok nem a folklór részeként kerülnek ki a nyilvánosság elé, ellenkezőleg: a választó befolyásolására. Amely választónak nem a kommunista vendég lesz a baja, legfeljebb a fokhagymát hiányolja a lángosról.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 25-én.
