Nem mennék bele abba a vitába, hogy törvénytelen-e a kormány vagy sem. Önmagában rossznak tartom ezt a kommunikációs panelt, de ez a mondandóm szempontjából mindegy is. Ami viszont ennél talán fontosabb és meghaladja a puszta címkézést, az Kövér László viselkedése. Illetve nem is a viselkedése, hiszen ő már csak olyan, amilyen; neki láthatóan csak az a fontos, hogy rettegjenek tőle.

Én már egyébként abban sem hiszek, hogy elkötelezett fideszes lenne, nem véletlen, hogy beleragadt a házelnöki szerepbe. Az az ő hatalma, ott ő a megkérdőjelezhetetlen úr. Természetesen nem kicsinylem le a házelnöki tisztet, komoly rang, az egyik legmagasabb közjogi méltóság, de a hatalma, lássuk be, egészen korlátozott. Kilépve az Országgyűlés épületéből lényegében meg is szűnik, protokolláris jellegűvé degradálódik.

Feltehetően ezzel ő együtt tud élni, másként: pontosan felméri, hogy ebben a székben lehet a legtöbb, ha már nem lehet Orbán Viktor. Ezért nem akart köztársasági elnök sem lenni; az orbáni rezsimben annak még kisebb a befolyása a dolgok menetére. Itt, a Házban legalább ő az úr, megkérdőjelezhetetlenül az. Persze ismerni kell a határait, és ezeket Kövér jól láthatóan ismeri is: többnyire csak az ülésterem egyik felét látja.

Abban az irányban viszont fokozatosan feszegeti a határait, lépésről-lépésre, parlamenti ciklusról parlamenti ciklusra növeli az uralmát, súlyos személyiségével beborítja az ellenzéket. Kezdetben csak durva, sértő szavakkal, szómegvonással illette az általa hangsúlyozottan nem kedvelt oldalt, aztán rákapott a büntetésekre; egyre nagyobb összegekkel sújtotta az általa elutált politikusokat. Mostanra pedig eljutott a törvénytelenségig.

Igen, azt állítom: Kövér László törvénytelenül működik, illetve törvénytelen lépéseket enged meg magának. Az a helyzet manapság Magyarországon, hogy a rezsim bármeddig elmehet, nincs intézmény, nincs szerv, amely megakadályozná az ilyesfajta törvénytelenségeket. Konkrétan arra gondolok, hogy Kövér egész egyszerűen nem engedi, hogy Hadházy Ákos letegye a képviselői esküjét, utána pedig elvégezhesse a feladatát és hozzájuthasson illetményéhez. Kövérnek ehhez, bizton állítom, nincs joga. Hadházyt ugyanis Zuglóban a választók akaratából képviselővé emelték, és ezt nem írhatja felül semmilyen házelnöki önkény.

Márpedig amit Kövér tesz, az nem több és nem kevesebb, mint önkényeskedés, és ez akkor is így lesz, ha történetesen a házszabály erre neki lehetőséget ad. Nem kell jogi végzettség ahhoz, hogy kijelenthessük: a demokratikus országokban azért rendeznek választásokat, hogy a nép, az emberek dönthessék el, kit akarnak képviselőjükként viszontlátni a parlamentben. Hogy Hadházy az ellenzéki tanácstalankodás után végül egyedüliként, tüntetőleg nem ment be az országgyűlés alakuló ülésére, és nem vett részt az eskütételben, az lehet egy rossz döntés a részéről – szerintem az volt –, de nem több ennél. Amit viszont Kövér tesz, az a demokrácia megcsúfolása és – ismétlem – törvénytelen.

De mi ezt is lenyeljük. Ugye, kedves zuglóiak?