Ez a hét is úgy megy el, hogy nem történik semmi. De nem is tudom, mit várok, mi történjen? Lázadjanak az emberek? Menjenek ki az utcára? Hiszen kimentek – kibicikliztek –, aztán hazamentek. A rendőrök igazoltatták őket, szépen csendben, demokratikus eszközökkel leszerelték a számukra még könnyen kezelhető csapatot; Orbán ettől nyugodtan aludhatott. És nyugodtan alhatott Tusványos után is, mondhatni, benne van a napi rutinjában, hogy kezelje – lekezelje az ilyen ügyeket. Na jó, nem minden nap mond náci ihletésű beszédeket, de azért már előfordult hasonló korábban is, azt is lábon kihordta.
Most egy kicsit más a helyzet, gondoltam, hisz mégiscsak durva hazugságon kapták a kormánypárt minden tagját, élükön a miniszterelnökkel. Ami megint nem jelenthetne problémát, ebben is mindenkinek napi rutinja van; a kabinet tagjainak a hazudozásban – élükön a miniszterelnökkel -, a társadalomnak meg abban, hogy ezeket rezzenéstelen arccal fogadja. De ez a hazugság zsebre megy, nem elég találkozni a naponta emelkedő árakkal, a megélhetés nehézségeivel, jön az új rezsi, sokszorosa a réginek. Igaz, még senki nem látta a sárga csekkjét, nem szembesült a rideg valósággal, de azért már tudjuk, mi vár ránk. A kancelláriaminiszter spórolásra buzdít – ő már megkezdte –, miközben az EU hasonló ajánlását Magyarország – a „magyar emberek” érdekei ellen valónak minősítve – egyedüliként elutasítja. (Amúgy lassan a hideg kiráz ettől a „magyar emberezéstől”, hamis és álságos, miközben lassan az egész politikai osztály ezt a Fidesz-nyelvet használja. Zárójel bezárva.)
Szóval lenne itt elég ok arra, hogy ez a hét kicsit más legyen, mint a többi: kata-átverés, rezsinövelés, rezsicsökkentésnek hazudva, náci-beszéd, iszonyatos infláció. Közben háború van a szomszédban, mintha már észre sem vennénk, fel sem kapjuk a fejünket az onnan érkező hírekre, csak azt halljuk, hogy Orbán – most saját vezetésével – éppen védelmi tanácsot hozott létre, bizonnyal azért, hogy még jobban kimaradjunk ebből a háborúból. Ám ez a hét, állapítom meg magamban újra, semmiben nem különbözik a többitől. Jöhet bármi, mi könnyedén túllendülünk rajta.
Orbán Tusnádfürdőn felsorolta, hány kormány bukott bele az elmúlt időszak történéseibe, kimondatlanul is arra utalva, hogy egyedül ő állja a sarat. Igaz, megjegyezte, nálunk nincsenek koalíciós viták, nincs is koalíció – Semjén meg elégedetten bazsalygott az első sorban. Nyugodtan mondhatta volna, hogy elégedetlen emberek sincsenek. Mint ahogy nem vagyunk kevert fajúak, de ha volnának is ilyenek, szép nyugodtan nyaralnak, legfeljebb nyújtózkodnak egyet, megjegyezvén: megint eltelt egy hét.
Megint eltelt egy hét, gyűrjük a következőt. Kicsit rosszabbul élünk, mint tegnap, a holnap meg még rosszabb lesz, de hát ez van; akadnak a mienknél is rosszabb helyek. Nem vagyunk már a legvidámabb barakk, és egyelőre kilátás sincs arra, hogy azzá váljunk, de legalább vár ránk a kimaradás politikája.
Így van, így lesz: tökéletesen kimaradunk mindenből, a hetek meg majd csak múlnak, múlnak a fejünk felett.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. július 30-án.
