Pillantás a kilencedikről
A kormányoldal győzelmi jelentéseket ad az Európai Bizottság döntéséről, és önök is azt nyilatkozták, hogy győztek – kezdte a beszélgetést még szerda este Rónai Egon az ATV-ben Dobrev Klárával, és bár a DK árnyék-miniszterelnöke nem mondta, hogy ők bizony nem győztek, de nyugodtan megtehette volna.
Nyugodtan, hisz egy olyan ügyben tett le javaslatot a pénzügyminiszterek tanácsa elé az EB, amelyben sok mindenről lehet beszélni, de győzelemről semmiképp.
Hogy a kormány, és itt különösen hangsúlyos, hogy az Orbán Viktor vezette kormány örökké minden párharcot megnyer, azt már megszoktuk. Amit nyilvánvalóan elveszít azt is, mindez pedig a miniszterelnök személyiségéből fakad.
Egyrészt az, hogy örökké harcban és háborúban áll, változó ellenfelekkel, másrészt mindenből diadalmasan kerül ki.
Itt és most súlyos milliárdokról volt – van – szó, amelynek kiinduló pontja épp a kormányzat. Jelesül az, hogy tizenkét és fél év után Európa eljutott odáig, hogy ne higgyen a magyar vezetésnek, hogy átlásson a Vezér mesterkedésein, és hangsúlyt adjon annak, hogy egy demokratikus szövetség hibázik, ha keblére ölel egy merőben antidemokratikusan működtetett országot. A dilemma vált kiélezetté: adjon-e a szövetség pénzt – vissza nem térítendő támogatást, például – egy olyan tagjának, amely folyamatosan szembemegy vele, becsapja saját népét, miközben nagy ütemben emeli ki a közös zsebből a sajátjába az eurómilliárdokat? Illetve: adjon-e hitelt egy ilyen ígérethalmaznak, ahol az ígéretek közepette is farba rúgják a demokráciát. Vajon tényleg szabad-e a győzelem-vereség dimenziójában említenünk a „legyenek-e szankciók Magyarország ellen, vagy sem” dilemmáját, miközben ha nem jön pénz az egész társadalom veszít, ha meg jön, akkor – nagy eséllyel – ugyanaz folytatódik, ami eddig történt? Hiszen látjuk: miközben a tanárok, diákok képviselői az Európai Unióban mondják el, miként is alázzák meg őket saját hazájukban, másnap reggel a Belügyminisztérium példát statuál, is kirúg nyolc pedagógust.
Milyen győzelemről, kinek a győzelméről beszélünk ilyenkor?
És milyen győzelemről beszélünk, amikor a kormányzat ugyan sikerjelentést ad a brüsszeli döntésről, ugyanakkor lehazaárulózza azokat az ellenzéki képviselőket, akik – szerintük – elintézték, hogy az Unió szankcionálja az orbáni gyakorlatot? Most akkor tényleg el kellene dönteni, hogy most pontosan az történt, amit a kormány akart, vagy az ellenkezője: a hazaárulók befolyása érvényesült az Unióban? Persze buta a kérdés, jól tudom, hogy az ilyen apró ellentmondásokkal a magyar kormányfő soha nem szokott törődni… Ezúttal annyi a változás, a korábbiakhoz képest, hogy a teljes elsüllyedés megakadályozásához szükség van azokra a forrásokra, amelyeket az ezerszer elutált Brüsszeli idiótáktól érkeznek. Ennek fejében Orbán hajlandó ígérni, mert hát ígérni mindig lehet. És: időt lehet nyerni. Időt arra, miként is lehet kicselezni majd a szigorú ítészeket, mint ahogy azt már az első lépéseknél meg is tették.
Legyünk stílszerűek: futball-világbajnokság van, és a magyar kormány szerint Orbán és csapata továbbjutott. Ami lehet, hogy így van, csak mi, a demokrácia hívei állunk továbbra is kiesésre.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. december 3-án.
