Pillantás a kilencedikről
Egy vallomással kezdem: engem Orbán Viktor semmiben nem emlékeztet Lionel Messire, de elfogadom, hogy Bencsik András kollégát igen. Szerinte ugyanis Orbán beszédei a szeretetről, a reményről és a kitűzött célokhoz való legyőzhetetlen ragaszkodásról szólnak. Hogy ezek a jelzők mennyiben Messi-, vagy Orbán-specifikusak, azt már nem tudom, de legyen így. Nem érdemes vitatni, már legalábbis akkor, ha Bencsik így látja. A futball-világbajnokság, az argentin siker erre jó alkalmat kínál, hiszen, ahogy a magyar miniszterelnök nyilatkozta: a legkisebből lett a legnagyobb. És, ha a jelen politikai teljesítményére gondolunk, már persze, ha a választási győzelmeket teljesítménynek tartjuk, akkor a megállapítás, kétségtelenül, Orbánra is utal. És itt nem a termetére utalok – az primitív dolog lenne –, hanem azt, ahonnan 1990-ben indult, és ahova 2010-re elérkezett.
De maradjunk most a katari vb-nél, mert ez a sorozat, de főként az utolsó meccs – argentin-francia – mindenkit megihletett. Magát a kormányfőt is, szerinte ugyanis ennél keresztényibb történet aligha létezik. Hogy ebben Messire utal-e, vagy az argentin sikerre, már nem olyan könnyen megfejthető, ha csak ide nem emeljük Németh Szilárd örök érvényű klasszikusát, mely szerint fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok. De rögtön mellé emelhetjük Wintermantel Zsolt párttárs bejegyzését is, amely arról tudósít, hogy – idézem : „azért az érdekes és tanulságos, hogy a Magyarok (sic!) többsége inkább Argentínának drukkolt az »európai« Franciák helyett.” Gondolom a franciákat csak azért írta nagybetűvel W.Zs., mert a magyarokat is úgy jegyezte, s bár a poszt alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy szerinte a franciák nem érdemlik meg az európai jelzőt, de azért még jár (?) nekik a nagybetű. Ezekhez képest Varga Judit megszólalása igazán ártatlannak nevezhető, ő csupán annyit mondott – szintén idézem –, hogy: a vasárnapi vb-döntőt Messiék, a pesterzsébeti időközit pedig a Fidesz nyerte.”
Nehéz ezekkel a gondolatokkal mit kezdeni; olyan mintha mindenki egy kicsit megőrült volna. Messi egyenlő Orbánnal, Messi világbajnoki címe a Fidesz önkormányzati győzelmével, a franciák ugye nem európaiak, vagy nem keresztények, de a világbajnokság, vagy maga Messi, esetleg az argentinok a legkeresztényibb történet részesei.
Hogy ez a bornírt gondolatcsokor magyar sajátosság-e, nem tudom. Nekem mindenesetre két kép jutott ezekről eszembe: az egyiken Messi és Mbappé látható kéz a kézben, ott Katarban a drámai végkifejletű, mégis valahol felemelő foci-vb után, a zöld gyepen, a másik még 2013-ból való, ahol Messi Izraelben a siratófalnál a békéért imádkozik, kipával a fején.
Most mondjam azt, hogy ajánlom ezt a két képet a fentebb idézett megszólalok figyelmébe? Talán felesleges. De azért álljon itt végezetül egy Zorán-dal kicsit átformált két sora: „kell itt lenn egy ország, mely bárkit átölel/ kell itt lenn egy ország, amit senki nem ront el.”
Kellene…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. december 24-én.
