Pillantás a kilencedikről
Egyenes út kell, mondta Navracsics Tibor afféle zászlóbontásként, egy esetleges új párt alapkőletételeként. Persze tudjuk, hogy Navracsics csinált már ilyet, jelezte, hogy ami a Fideszben zajlik, az nem jó, nem vezet sehová, sőt: mintha ki is szállt volna a választási vereség után. Aztán maradt.
Nem vitás, Navracsics, amióta csak politikusként létezik, folyamatosan elhitette magáról, hogy az egyike az úgynevezett „emberarcú” fideszeseknek. Talán maga is elhitte, hogy ő más, mint a többiek. Ami – bizonyos szempontból – igaz is, de valójában mégsem; ő sem más, legfeljebb jobb a modora. De erre még mindjárt visszatérek.
Előtte pontosan idézem, mit is mondott. Íme: „a »polgári demokraták« nevében társadalmi kezdeményezést indítok, melynek célja, hogy csökkentse a politikai táborok közötti szembenállást. Két oldal helyett egyenes út kell” – fogalmazott.
Ne vitassuk: igazán szép gondolat, még akkor is, ha minimum 16 évet késett. A Fidesznek soha nem volt célja rátalálni erre az egyenes útra, ellenkezőleg, igyekezett mindenkit, aki nem hozzá tartozik, úttalanná tenni. Szívesen mondanám, hogy sikertelenül, de valójában nem: Magyar Péter felbukkanásáig mindenki utat tévesztett, tévelygett összevissza. Magyar Péter is csak belülről lelte meg a helyes irányt, rádöbbenve, hogy a Vezér rossz felé viszi, amúgy Navracsiccsal együtt.
Most „Navra” megint ki akar törni, noha eddig soha nem volt hozzá ereje. Hogy miért nem, annak megválaszolására kevés a tudásom.
Vagyis nem tudom, hogy mi az, amit a jó képességűnek tartott politikus nem tudott áttörni, milyen gát állt előtte vagy milyen információkat tudott róla Orbán. Mostanra azonban a kiszámíthatatlanul kiszámított mozgású Orbán elvesztette minden erejét vagy értéktelenné váltak azok az információk, amelyekkel rendelkezett.
De hogy Navracsics most is téved, azt Havasi Bertalan bizonyította be neki, nekünk: hogy az a bizonyos „egyenes út”, amely a két oldal párbeszédét eredményezné, valójában nem létezik. Havasi, aki egyszer már otthagyta gazdáját, majd rejtélyes módon visszatalált hozzá, és most is ott áll mellette, gyorsan helyretette Navracsicsot. Kijelentette, hogy olyan út, ami a Tiszához, Magyar Péterhez vezetne, nem létezik. A párbeszéd Magyar Péterrel lehetetlen – mondta. Közölte, hogy a Fidesznek nincs álláspontja Navracsics és Ferencz Orsolya kezdeményezéséről, neki viszont van: a Tiszával való végletes szembenállás szükséges és erősítendő. Hozzátette: a pártban júliusban elfogadott ellenállási nyilatkozat most is érvényben van.
Nem szívesen értékelem Havasi Bertalant, de még soha nem beszéltem vele; ami – lévén szóvivő, illetve most Orbán sajtósa – nem tudom, melyikünket minősít. Sokkal fontosabb, hogy most is azt tartja a fő feladatának, hogy a végletekig élezze a politikai ellentéteket, mit sem törődve azzal, hogy megváltoztak az idők. Sem ő, sem a főnöke nem nagyon számít már, véleményük egy elbukott rezsim hordaléka. Most csak az a kérdés, hogy Navracsics újra megijed-e tőle, tőlük vagy rátalál az egyenes útra.
Csak csendben mondom: amin most járnak, az járhatatlan.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. augusztus 22-én.
