Az már kora reggel látszott, hogy az elmúlt napok kampányhadjárata eredményes volt, a korábbi önkormányzati vagy EP-választások arányánál sokkal többen indultak el szavazni. Ennek megfelelően azonnal megindult a találgatás: vajon kinek, illetve melyik pártnak kedvez a magas részvétel. A tippversenyt egyszerű találgatássá redukálta az a tény, hogy nem lehetett tudni, milyen mértékben változtatta meg a választói akaratot Magyar Péter megjelenése, de főként azt: a budapesti Tisza-hívők – nem lévén főpolgármester-jelöltjük –, követik-e vezérük ajánlását, és szándékosan érvénytelen voksot adnak le, vagy mégis választanak a két jelölt közül. Mint ahogy azt sem lehetett megjósolni, hogy egyáltalán mekkora szeletet fog kivágni a fővárosi közgyűlésből a Tisza Párt.
Nyugodtan kijelenthetjük: régen volt ennyire bizonytalan egy választás végkimenetele, akár az EP-listáról, akár a fővárosról beszéltünk.
Aztán, amikor, nagyjából este fél 9 után elkezdtek érkezni az eredmények, már tisztult a kép. Az látszott, hogy a Fidesz kampánya és mozgósítása lényegesen jobban sikerült, vagyis a háborús veszedelem emlegetése és az ellenzék háborúpártivá lefokozása mindenképpen hatott: nem nagyon sikerült a fideszes fellegvárakat elhódítani, sőt volt ellenzéki városok és budapesti kerületek látszottak elúszni. Sima győzelmet aratott a debreceni polgármester, azaz az akkugyárak megjelenése és vélhető környezetszennyezése, de még a tömérdek vendégmunkás érkezése sem érintette meg a választókat. Ugyanakkor nem sikerült megvédeni az ellenzéknek Miskolcot vagy Salgótarjánt. És akkor még semmit nem tudtunk az EP-listák állásáról.
Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert ez az összevont választás nem hozta meg az ellenzék áttörését. Sőt, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy inkább a bukásról beszélhetünk. Nyilván a részletesebb, finomabb elemzés a következő napok feladata lesz, azt azonban már most biztosra vehetjük, hogy ha az ellenzék pártjai megint hosszan elnyúló gyászmunkára pazarolják idejüket, és nem látnak hozzá azonnal a 2026-os országgyűlési választások tervezéséhez, akkor végképp eltűnhetnek a politikai térképről. Pláne azok után, hogy markáns jeleket mutat a Tisza Párt, amely az önkormányzati választásokon csak zavaró repüléseket mutatott be, de ez is elég volt ahhoz, hogy a főváros esetében, főként Szentkirályi Alexandra visszalépése után, felborítsa az elemzői várakozásokat, és szinte kihagyhatatlan helyzetbe hozta Vitézy Dávidot.
Június 9-e tanulsága, függetlenül a megőrzött pozícióktól – Márki-Zay, Tóth József, Soproni Tamás, Örsi Gergely – mindenképpen az, hogy a baloldal, úgy általában, 2024-re nagyjából elfogyott, s noha egy-egy szigetet megőrzött, ténylegesen magyar baloldalként nincs jelen a hazai politikai életben. Megosztottsága, töredezettsége tovább nőtt, amit csak fokozni látszik, hogy Tordai Bence, az ellenzék egyik emblematikus arca az urnazárás pillanatában hátat fordított pártjának, a Párbeszéd-nek, a 2026-os, DK-val kötött együttműködés okán.
Az elmúlt években sok ellenzéki bukást láttunk már. Igazi tanulságot szinte egyet sem.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024, június 10-én.
