Pillantás a kilencedikről
Leírtam már egyszer, leírom még egyszer: Orbán Balázs politikai karrierjének vége. Akárhogy is igyekszik Orbán Viktor, akármennyire próbálja kitakarni azt, ami történt, ami elhangzott, ez nem fog sikerülni, nem sikerülhet.
Orbán Balázst soha többé nem lehet odaállítani egy színpadra, nem lehet odaültetni egy mikrofon elé, hogy ne kerüljön az ügy szóba.
Persze, ha kizárólag kohánmátyások kérdezik – és látom, akad belőlük bőven –, akkor persze ez megoldható, de ez sem több rejtőzködésnél. Tudom, a Fidesz bízik a saját narratíva – vagy a narratíva nélküliség – erejében, és nem is alaptalanul; lényegében a kegyelmi ügy felbukkanásáig, azaz tizennégy éven át ez így volt. Így lehetett, mert ezen idő alatt uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát, és kitörölték onnan azt, amit csak lehetett. Ma a jobboldal médiafelületein csak az létezik, amit az agitprop osztály engedélyez; manapság – értsd több mint egy évtizede – pont olyan a sajtóirányítás, mint a pártállam idejében, azzal a különbséggel, hogy a szamizdat már nem létezik, így aztán az a maradék tíz százalék próbál eljutni a közvéleményhez. Eleddig sikertelenül.
A pedofilsegítő szabadon engedése, az állampártnak oly fontos terület nyilvánvaló felsértése áttörte a gátat, napok alatt eljutott a társadalom nagyobbik feléhez, így nem lehetett megúszni következmények nélkül. Szájer József, Borkai Zsolt, vagy Kaleta Gábor esete szintén nagy port vert föl, azokat azonban ennek ellenére sikerült lekeverni a Fidesznek.
Akkor valahogy működött az ilyenkor szokásos orbánviktori kijelentés: a Fidesz lezárta az ügyet. De sem Novák Katalin–Varga Judit–Balog Zoltán esetében, sem most Orbán Balázsnál nem volt, nem lesz így. Mellesleg, amúgy is csak azok tesznek ilyen kijelentést, akik nem ismerik a nyilvánosság működését, vagy nagyon bíznak az ellenzék trehányságában, abban tudniillik, hogy náluk – nálunk – nagyon gyorsan kifutnak az ügyek, szemben a jobboldallal. Ahol, ha ráharapnak valamire, szinte sohasem engedik el. (Gondoljanak most éppen Magyar Péterre.) Most ebben bíznak, abban ugyanis, hogy ha ők lezártnak tekintenek valamit, akkor az úgy is van.
Hát nincs. Orbán Balázs újra egy olyan területet sértett meg, amely a Fidesz, Orbán Viktor védett zónája volt. ’56 mítoszát. Ráadásul ezt olyasvalaki tette, aki a miniszterelnök legközelebbi munkatársa, politikai igazgatója és tanácsadója, ráadásul nyilvánvalóan hatalmas pénzek fölött diszponál, plusz a Fidesz-utánpótlás (újra: kohánmátyások) biztosítója.
Ha Orbán Viktor azt akarja, hogy az ügy lezárt legyen, el kell távolítania a párt közeléből Orbán Balázst.
Nem lehet olyan számkombináció, amit csak ő tud, és amivel csak ő tudja kinyitni a kasszát. (Ne tévedjünk: sok más kassza is van, mindegyiket pedig csak egy kombináció nyitja, az azonban egyetlen ember kezében van…)
Ceterum censeo: Orbán Balázsnak mennie kell. Mindannyiunk szégyene – a fideszeseké is – ha marad. Mert ha marad, örökre hamis kánon lesz a Fidesz szájából a forradalom említése… Most az látszik: mindig is az volt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 5-én.
