Pillantás a kilencedikről
Messze nem az ízlésem szerint való az a mód, ahogy a Párbeszéd visszavágott Vitézy Dávidnak. Egy fényképet tett közzé az egyik közösségi oldalon Vitézyről, ahol Orbán Viktor legidősebb lányával, Ráhellel néz szembe az objektívvel, mosolyogva, vidáman. De hát a politika nem az én ízlésem szerint építkezik; azok, akik közzétették a fotót, ezt az egyszerű módját választották annak, hogy lejárassák a mostanában főpolgármester-jelöltként is emlegetett, hajdani fideszes államtitkárt. Mégis, az ember próbál valami ízlésest, etikust keresni, legalább azon az oldalon, ahova helyezi magát. Tudom, jól tudom, hogy egy olyan ellenféllel szemben, mint a Fidesz szinte lehetetlen glaszékesztyűben megvívni a harcot, miközben az ő markában bikacsök van, mégis, valahogy próbálunk ragaszkodni ahhoz a kultúrához, amelyet elviselhetőnek és egy határon belülinek tartunk.
Ez a kép nálam nincs ezen a határon belül. És nem azért, mert Vitézy állítása szerint valamikor tíz évvel ezelőtt készült, egy felhőtlen buli hangulatában, hanem mert nem kell ahhoz Orbán Ráhelt bevonni a kampányba – a célul kitűzött lejáratásba –, hogy tudjuk: Vitézy Dávid erősen kötődik a kormánypárthoz, és az Orbán-családhoz is. Ennek azonban nincs köze a valós teljesítményéhez, szakértelméhez. Ez utóbbit senki nem vonta kétségbe, vagyis hogy bizonyos területekhez – és ez elsősorban a tömegközlekedés – feltétlenül ért, és megszólalásaiból az is tükröződik, hogy ilyenkor képes félretenni a pártpolitikát.
Amúgy pedig az egész jelölési hercehurca, az LMP szerepvállalása Orbán Ráhel nélkül is meglehetősen gyanússá teszi az ügyet. Ha ugyanis egy ellenzéki párt nem tud vagy nem akar saját soraiból kiállítani egy Karácsony-versenytársat – ha már mindenképpen akar –, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miért pont a Fideszhez erős szálakon kötődő (szak)politikust választ.
Mi a cél, mi az üzenet vele? Egyik oldalról a semlegesség látszata, vagy – másik oldalról – az, amit Tarlós István megfogalmazott: ellenzék és kormánypárt közösen jelöl főpolgármestert. Ilyen a magyar politikai életben eleddig nem volt, és az sem kizárt, hogy a választóknak tetszene a megoldás. Már amennyiben… Mert a választó már nagyon fáradt és utálja azt az állandó háborút, ami a magyarországi, kiváltképp a budapesti politikát jellemzi, ugyanakkor nem is teljesen naiv, hogy ne lásson át egy-egy ilyen manipuláción. Hogy ne tudja: márpedig ilyen összefogás nem létezik, és nem is az idei önkormányzati választás lesz az, amikor megvalósul.
Vitézy és vele az LMP szerepe erősen kérdőjeles tehát, sem az önálló jelöltet, sem Vitézy indítását nem nagyon lehet igazolni. Kétségtelen: a hatalom oldaláról megszoktuk az övön aluli ütéseket – a bikacsököt is –; Karácsony Gergely megválasztása óta kap ilyeneket, a Fidesz propaganda naponta gyártja az utóbb semmibe hulló ügyeket, és mégis…
Mégis rosszul esik az ilyen színvonaltalan támadás, amit az idézett fénykép jelképez. Hadd legyen már meg az az illúziónk, hogy azért mi mégis egy másik értékrendet képviselünk.
Vagy nem?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 27-én.