Lottó ötöst ért Orbán Viktor húzása, állítják egyesek, amikor Novák Katalint jelölte – választatta meg – köztársasági elnöknek. Az emberek igenis értékelik, hogy egy nő került az állam élére, még akkor is díjazzák, ha egyébként a kormányba csak egy hölgy jutott, miközben eleddig hárman képviselték a gyengébb nemet.
Nem tudom, hogy a Fidesz – Orbán – nagyarányú győzelméhez ez a gesztus is hozzájárult-e, mindenesetre fogadjuk el igaznak az állítást. Gesztust írtam, és nem véletlenül, hiszen azt is tudjuk, hogy manapság a magyar köztársasági elnök voltaképpen nem egyéb, mint a rezsim kiszolgálója. Sem Schmitt Pál, sem pedig Áder János nem képviselt hozzáadott értéket, egyikőjük sem tartotta fontosnak, hogy önálló karakterként, valódi vezetőként tartsák őt nyilván. A világnak persze ezt nem kell tudnia, protokolláris szempontból, gondolom, magasra értékelt vendég a magyar elnök.
Hogy Novák Katalin felsorakozik-e elődei mögé, és megelégszik-e a „jé, ez egy fiatal családanya, és máris milyen magasra jutott” minősítéssel, nem tudom.
Az orbános fülbevalóból és eddigi karrierjéből lehet bizonyos következtetéseket levonni, mint ahogy önmagában a jelölésből is, de azért én még szívesen megadnám az esélyt neki; miért ne tudna kinőni az Orbán-fan szerepből, a Fidesz százszázalékos kiszolgálójáéból, és válna igazi, önálló közjogi méltósággá? Nyilván nem azt várom tőle, miért is tenne ilyet, hogy szembeforduljon kenyéradó gazdájával – ez inkább, mint látjuk mostanság, az ellenzéki oldalon divat -, annyit azonban feltétlenül, hogy ne tűnjön túlzottan szervilisnek.
És ha hinnék abban, hogy nem előre megbeszélt váltásról volt szó, akkor ekként értékelném a háborúval kapcsolatos megszólalását, amikor is a kormányoldalon elsőként agresszornak merte nevezni az oroszokat, azaz Putyint. De: sajnos nem hiszek, bár ezzel együtt is örülök, ha végső fordulat állt be az orosz agresszió megítélésben, s nem pusztán taktikai változtatásról van szó. Mellesleg: a taktikai fordulatot sem feltétlenül ítélném el; jobb Magyarországnak, ha nem páriaként áll ebben a kérdésben (is) az Európai Unióban.
Akárhogy is: bizakodtam Novák Katalin megszólalása után, még akkor is, ha megbízást teljesített. A bizakodásom azonban csak addig tartott, amíg nem jelezte büszkén az első golyóstollas akcióját, amikor is aláírta a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt. Természetesen nem azt vártam tőle, hogy első lépésként tagadja meg ezt a feladatát, sokkal inkább azt, hogy megteszi ezt, szolgai módon. Másként: legalább ne fűzzön hozzá kommentárt. Ő azonban fűzött. Azt írta: azt várja a végrehajtó hatalom irányítóitól, hogy őrizzék meg a magyar emberek biztonságát, és ezt a célt jól segítik az új minisztériumok.
Azt nem fejtette ki, hogy mivel és hogyan segítik, mennyivel fogok én biztonságosabb életet élni a most felállított minisztériumi rendben, mint korábban. Valószínűleg semmivel, azt azonban már tükrözte ez a mondat: az önálló karakter legfeljebb a vállalt nőiességben, családanyaságban mutatkozik majd meg.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 28-án.
