A Népszava előre megy. A dörzsöltebb olvasó ebből az előrevetésből pontosan tudja, hogy a mondatnak van valami oka. Aki pedig csak tanakodik rajta, hátrább lapozva, mindjárt megtalálja a magyarázatot is. Hiszen szembejön vele egy hirdetés,egy kormányzati közlés, miszerint „Magyarország előre megy”.A reklám bal sarkában diszkrét kis piros, titokjelzés-szerű foltban annyi olvasható, hogy nem hátra.
Hogy mit akar ez a folt üzenni, azt mindenkinek a fantáziájára (meg a színkódra) bízzuk, mi nem is akarunk semmi megfejtéssel szolgálni. Csak annyit tartanak fontosnak rögzíteni, hogy a Népszava előre megy. Többek között azzal is, hogy kormányzati információkat is közöl – ahogy ezt a hirdetést hivatalosan nevezik –, miáltal az újság előrehaladása, vagy legalább a létezése is biztosított.
Tudomásul vesszük ezt a közleményt: fontos része az újság életének, és annak, hogy a lap tartalmas és nívós maradjon. Hogy a további tizenöt oldalon olyan valódi információkkal – írásokkal, hírekkel, véleményekkel – találkozhassanak az olvasók, amelyekre valóban igényt tartanak. Hozzá kell szokni, hogy – és ez akár egy normális demokrácia része is lehetne – egy társadalom sokféle véleményből építkezik, és vannak helyzetek, amikor ki kell, vagy ki lehet szállni a buborékjainkból.
A Népszavának szüksége van hirdetésekre, igen, az államiakra is, mint ahogy nagy szüksége lenne bőven áramló kormányzati információkra is. Itt azonban még nem tartunk. Az, amit most az újság 13. oldalán látnak, fogjuk fel így, a hírközlés egy szűk, de a finanszírozás szempontjából fontos csatornája. És addig jó, amíg ezek a – mondjuk így – vélemények békésen megférnek egymás mellett. Mondhatni, win-win helyzet: mindenki, aki értő szemmel olvassa, csak nyer rajta. Ezért aztán azt javasoljuk olvasóinknak: ne lapozzanak át ezen a 13. oldalon található közlésen, mi több, mélyüljenek el benne egy kicsit. Aztán olvassák végig az egész újságot – még elmélyültebben.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában. A szerző a lap főszerkesztője.
