Pillantás a kilencedikről
Batka Zoli kollégám írta a minap: a Fidesz a felejtésre alapozza a kommunikációs politikáját. Egyfelől úgy, hogy nem engedi elfelejteni az általa fontosnak vélt, kijelölt célpontokat, másfelől viszont, ha csak teheti, agyonhallgatja. Van persze olyan helyzet, amikor ez utóbbi nem működik – például Mészáros Lőrinc esetében.
Az orbitális hajózás ugyanis átcsapott a hagyományos nyilvánosság keretein, belemászott a közösségi médiába; egyszerűen lehetetlen volt hallgatni róla.
Az első kormányzati előírás az agitprop osztály részéről azonban itt is a hallgatás, még pontosabban az elhallgatás volt. Pont úgy, mint a Szájer-ügyben, vagy Borkai Zsolt esetében. Orbán és csapata valóban csak akkor lép, amikor úgy érzik muszáj, a csend nem segít a külső térben kialakuló zaj tompításában.
De az első lépés, botrány esetén, a kötelező hallgatás. Vagyis: nincs ügy, így aztán botrány sincs. Mert mi mással lehetne indokolni például, hogy a legfrissebb lebukás, a XVIII. kerületi fideszes politikus megvesztegetési kísérlete a kormánypárti sajtóban egyáltalán nem kapott helyet. Sem az első napi hír, vagyis a Jelen által leleplezett hanganyag, amelyet a kétfarkúak képviselője készített, sem pedig a gyors kilépés – kiléptetés – a pártból, a választó-kerületi elnöki funkcióból. Hiába kerestem például a Magyar Nemzetben, nyomát nem találtam.
A hírkeresőn kutakodva két említést találtam, egyet a Magyar Hírlap közölt, egyet a Mandiner. Az előbbi csak annyit írt le, hogy Lévai István Zoltán lemondott, az utóbbiban pedig ennyit: lemondott a Fidesz 18. kerületi választókerületi elnök; nem kizárt, hogy a lépés hátterében az állhat, hogy a kerület kutyapártos politikusa, Aleva Márta olyan hangfelvételeket adott az egyik ellenzéki lap birtokába, melyek szerint Lévai pénzt ajánlott neki a 2024-es önkormányzati választáson való indulásért cserébe. Lévai azt feltételezte, hogy az MKKP-s jelölt indulása gyengíthetné a jelenleg is regnáló Szaniszló Sándor DK-s polgármester esélyeit.” Vagyis: nem kizárt, hogy így történt
Ez a több mint óvatos megközelítés még bátorságot is tükröz, hisz az összes többi felület úgy érezte: számára a történtek nem hordoznak hírértéket.
És akkor vessük össze azzal, hogy a Fidesz-frakció kihelyezett ülésén levetítik az ott összesereglett képviselőknek és a meghívott befolyásos vendégeknek, hogy még jó sokáig napirenden lehessen tartani azt a gyerekeknek is szóló mozit, amely bírálja a magyar kormányzatot, az itteni jogrendet. Pontosabban annak hiányát. És akkor álljon itt még egy idézet, a szerdai kormánypárti sajtóból: „Bár a posztkommunizmus 2010-ig sújtott bennünket, és a liberalizmus átvette a bolsevizmus történelmi helyét és szerepét, nem szeretnék újra hajdani egypártrendszerben /…/ élni.”
A szerző, ismétlem, abban a lapban írja ezeket a sorokat, amely a hatalom számára kellemetlen, kínos ügyeket elhallgatja, nyilvánvalóan felsőbb utasításra. Pontosan úgy, ahogy ez hajdanán, az egypártrendszer idején történt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. szeptember 23-án.
