A vagyonnyilatkozati rendszer felülvizsgálatát szorgalmazza Forsthoffer Ágnes, az országyűlés elnöke. Ami most van, ezt mindenki tudja, a hazugság legalizálása, hogy csak egy példát említsek: ugyan ki hiszi el, hogy Orbán Viktornak lényegében semmije nincs. De sorolhatnék még neveket, eseteket; ipari módszerekkel hamisították a képviselők ezeket a bevallásokat, nem is vette senki komolyan őket.
Ez azonban a csalásoknak, hazugságoknak csak az egyik oldala, a másik: honnan is emelték ki az érdekeltek, érintettek a pénzeket. Se szeri, se száma azoknak az ügyleteknek, amelyekről már távolról üvölt a csalás, és igazságtalan lennék, ha ezt pusztán az elmúlt tizenhat év kapcsán említenénk meg. Az elmúlt másfél évtized annyiban különbözött az előző időszaktól, hogy az idő előrehaladtával fokozatosan csökkent a lebukástól való félelem, a hatalom úgy vélte: mindent képes eltusolni. A volt miniszterelnök, ugye, többször is kijelentette: ő minden törvényt betartott, és betartatott. Ami bizonyos szempontból akár igaz is lehet; a volt kormány ugyanis azt a módszert választotta, hogy mindent lepapírozott, azaz törvénybe, vagy rendeletbe foglalt. Ezzel a módszerrel, látszólag, valóban törvényessé tették az akcióikat, elrejtették a lopást.
Vannak azonban elrejtetetlen dolgok. Vegyük például a lélegeztető gépek ügyét: maga Orbán és Szijjártó szorgoskodott körülöttük, büszkélkedtek vele, hogy gondoskodtak a védelmünkről, megóvtak bennünket a koronavírus veszélyeitől. Háromszáz milliárdot költöttek a használatlan és használhatatlan gépekre, amelyek azóta is raktárakban porosodnak, ki tudja milyen sors vár rájuk. Mindenesetre pusztán az őrzésük 2.3 milliárd forintba került eddig, és ezek csak a látható összegek, fogalmunk sincs, mennyi volt ebből az „alkotmányos” költség. Értsd: mennyi loptak, hogy a bevásárlás megtörténjen, milyen házak, vagy egyebek épültek belőle, kerültek külföldi bankszámlákra. Látszólag törvényesen, papírokkal védve.
Megjelent a Népszava-online Vélemény rovatában 2026. június 9-én.
