Pillantás a kilencedikről
November 09., szombat, 06:00
Ideírok néhány idézetet, közvetlenül a Trump-győzelmet követő órákból. Menczer Tamás: „Tehát Orbán Viktornak megint igaza lett. Amerika a béke felé fordult. Kövesse Európa is”.
Úgy akartam befejezni: a verbális szint Magyarországon, de rá kellett jönnöm, messze nem hazai jelenségről van szó.
Bayer Zsolt: „Ennyi volt, Pressman. Vége van. Ideje előkotornod a nagy vulkánfíber bőröndöt a rumliszobából. A kis feleséged is kezdheti összepakolni a piperecuccokat. Mentek innen. Vége van. Ennyi volt. Jólesne egy kis villámcsődület a nagykövetség vagy a követségi rezidencia előtt, mindössze két üzenettel – ezekkel: NO WAR, NO MIGRATION, NO GENDER, PRESSMAN GO HOME! (…) Érted-e te, helytartó! Hallod-e te, helytartó! Nektek befellegzett! Utóirat: Hazafelé menet beugorhatsz Ursuláért is Brüsszelbe. Annak is lefagyott a képéről a vigyor, de majd a Pfizer ad neki egy albérletet…”
Folytathatnám a sort, számos bárdolatlan megjegyzés került a nyilvánosság elé, elég szép képet adva a magyar politikai élet kulturáltsági szintjéről. Persze mondhatnák és mondják is: savanyú a szőlő, és nyilván elő is vehetnek néhány olyan megnyilvánulást, amely hasonlóan kulturálatlan a másik oldalról. De nem kulturálatlansági versenyt hirdetnék itt; pusztán azt akartam jelezni: nincs ez így rendben. Nincs az rendben, hogy a politikai vitáinkat bárdolatlan kijelentésekkel pakoljuk tele, ám azt is tudom: teljesen felesleges ilyen kívánságokat megfogalmazni. A stílus, a használt kifejezések színvonala egyre lejjebb csúszik, és ha egy-egy ilyen éles helyzet adódik, mint most az amerikai elnökválasztás, akkor különösen erős kontúrokkal válik láthatóvá, milyen irányba is tart a verbális szint.
Legfeljebb itt, ebben a nyelvi elszigeteltségben élő országban sokkal provinciálisabbnak tűnik egyes szereplők stílusa, szóhasználata. Ugyanakkor az már nagyon is fontos jelzés, hogy a hatalom kiket választ maga mellé, kiket emel olyan magaslatokba, ahol a feltétlen szolgálat az elsőrendű szempont. Nagy eséllyel ez így lesz most a Trump-adminisztrációban, de már régóta így van Orbán Viktor világában is. Ezek az emberek azzal akarnak kitűnni, hogy egyre durvábbak; ilyen a kiválasztott és pénzügyileg jól megtámasztott Bayer Zsolt, vagy a messze képességei fölött alkalmazott Menczer Tamás, vagy éppen az egyre mélyebbre süllyedő Kocsis Máté („tele a gatya” – üzente Magyar Péternek.) Az elegancia már rég kiviszett a hazai politikai életből, Békesi Lászlót, Bárándy Pétert például az új világ már megérteni sem akarja, használni, alkalmazni pedig végképp nem.
Trump nem várt nagyarányú sikere egyfajta visszaigazolást jelent az orbáni világ számára, és bizony nekünk is fontos tudni: 2026 nem sok jóval kecsegtet. A nép azt akarta hallani, amit Trump mondott – elfelejtve cselekedeteit – és a magyar választók sem fognak másként viselkedni. A régi-új amerikai elnök megerősítette a magyar vezetést abban, hogy csak a sikerpropaganda, a mindent tagadok, illetve az ellenfél gyalázása a győzelem felé vezető helyes út.
Ne ábrándozzunk!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 9-én.