Pillantás a kilencedikről
Nincs azzal semmi baj, ha a magyar miniszterelnök a múltját építgeti. Ebben az országban már megszoktuk az ilyesmit; ’45 után lendületesen nőtt a partizánok száma. Ha most Orbán Viktor arról beszél egy interjúban, hogy ő valójában az antikommunista ellenállásból származik, az illegális diákmozgalomban kezdte a politikát és a szabadságért harcolt, ez nyilván a történetmesélés új része. Még azzal sincs baj, hogy szerinte a bírálói nem éltek diktatúrában, ezért nem is értik mit jelent a demokráciáért küzdeni; vagyis azok a nyugatiak, akik beleszülettek a demokráciákba, nem értik, nem érthetik, mit jelent megharcolni a szabadságért.
Vonjuk le együtt a következtetést: mi, magyarok, már azok, akik a kommunista időkben az illegális ellenállás részesei voltak, többet tudunk arról, mit jelent a demokráciáért megküzdeni. És most tegyük félre azt tapasztalásunkat, hogy mintha az ország utolsó tizenöt évének történelme pont azt mutatná, hogyan lehet és kell lebontani a demokratikus paravánokat egy országban, ráadásul annak vezetése és irányítása mellett, aki – mint most olvashatjuk – az antikommunista ellenállásból származik. S akit, nem mellesleg, a tizenöt év kétharmados fölénye arra tanított meg, hogy miként lehet minden demokratikus akadályt elsöpörni az útból, hogyan lehet kiiktatni a parlamentet, az ellenzéket, vagy a gyülekezési jogot és a szólás szabadságát.
A mű persze soha nem lehet teljes, mindig van mit igazítani rajta, most éppen a kormányváltást akarók alól kell kirúgni a jogi támasztékot, elvenni tőlük a pénzt, amit kampányra és mindenféle akciókra fordítanának, ugyanakkor minden anyagi lehetőséget biztosítani saját maguk számára.
Igaz, maga a főhős, de néhány vazallusa is szinte megesküdött rá, hogy betartják a szabályt, amit egyébként soha nem tartottak be, vagyis hogy egy évvel a választások előtt már nem nyúlnak a választási törvényhez. Ám a KDNP – amit a kormányfő voltaképpen nem tekint koalíciós partnernek, ily módon pártnak sem – hirtelen ötlettől vezérelve eltörölné a kampány pénzügyi, törvény szabta határait, nyilván az ellenzéknek kedvezve…
Mégis, tekintsük e történéseket, történeteket ártatlan kísérleteknek; úgysem érnek már sokat egy olyan helyzetben, amikor a társadalom döntő többsége kormány/rendszerváltást akar. Másfél évtized NER-uralom kellő tudást, tapasztalatot hozott a választóknak, kiváltképp akkor, amikor már a megélhetésért kell küzdeni. A hatalom birtokosai ezt jól tudják, pontosan látják, hogy a hatalom, a vagyon megtartásához mindezek nem elegendőek. Több kell ennél, olyan korlátok, amelyek látszólag jogi megoldások, de valójában adminisztratív lehetőséget biztosítanak a status quo megőrzéséhez. És erre már látjuk a kísérleteket; Pokol Béla például közre is adott egy gondolatsort. Eszerint egy olyan testület létrehozására van szükség, amely kedvezőtlen választási eredmény esetén kiiktatja a parlamentet, és az ancien régime kezében hagyja az irányítást. Az eddigi abszolutista rendszer kezében. Méltó módon az illegális múlthoz.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 15-én.
