Itt az ideje, hogy felmentsük Orbán Balázst. Igaz ezt megtette helyettünk a főnöke, maga Orbán Viktor, amikor lényegében csak rossz fogalmazásnak minősítette tanácsadója nyilatkozatát, de azért a politikai közvélemény nagyobbik része (?) mélyen elítélte a politikai igazgatót, mondván megsétertette az ’56-os hősök emlékét. Hajlamosak voltunk azt hinni, hogy ez csak egyéni akció volt, senkivel nem egyeztetett gondolat – ami persze furcsa, ha a Fideszre gondolunk –, és a kijelentésnek meg is lesz a következménye; Orbán Balázst eltüntetik a nyilvánosság elől.
Nos, ez csak részben következett be: a strasbourgi EP ülésen ott ült OV mögött, viszont az ’56-os ünnepségeken nem jutott szerephez. Hogy hosszabb távon mi fog történni, nem tudjuk, de most már inkább annak látom esélyét, az ügyet tényleg lezártnak tekintik a kormánypárton belül. Sőt: már az is erősen feltételezhető, hogy a vihart kavaró interjúnak voltak előzményei; nem minden egyeztetés nélkül hangzottak az ominózus szavak. Georgiában ugyanis, a választásokat követően Orbán Viktor – és nem mellesleg Szijjártó Péter is – a következőket nyilatkozta: „A georgiai emberek döntöttek: a békére szavaztak. Nem engedték, hogy az országukból második Ukrajna legyen.”
És most nézzük meg, mit is hallhattunk Orbán Balázstól: „Ha minket megkérdeztek volna – tudniillik az oroszok támadásáról – A Szerk. –, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert ’56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”
Nem kell különösebb tartalomelemzés ahhoz, hogy megállapítsuk: a két nyilatkozat rokonságban áll egymással. De fogalmazzunk durvábban, vagy egyértelműbben: mindkét Orbán ugyanarról beszélt. Georgiában ugyan nem került szóba a magyar 1956, de ettől még értjük a lényeget: amennyiben a grúzok úgy szavaznak, hogy az Európa-párti ellenzék nyeri meg a választásokat – másként: a hatalom nem csalja el a választásokat –, akkor bizony az országnak szembe kellett volna nézni azzal az eshetőséggel, hogy Oroszország megszállja Georgiát. Végül is miért ne tenné: az is valaha része volt a szovjet birodalomnak, és Putyin jobban szeretné, ha ott barátságos vezetők irányítanának (vö: bábkormány), nem pedig egy ellenséges kormány, amelyet fegyverekkel kell jobb belátásra bírni. A magyar kormányfő, és a magyar diplomácia (? – megint egy kérdőjel) vezetője, plusz a magyar miniszterelnök főtanácsadója nagyon is egyformán látják a helyzetet: nem szabad szembemenni az orosz – putyini – akarattal, mert az csak háborút, halottakat, sok-sok áldozatot követel. És szerintük ez az igazi békepártiság, mi aztán – megint csak OB-t idézem – megtanultuk ’56-ban.
Szóval semmi okunk, hogy Orbán Balázst szégyenpadra ültessük: amit tett, amit mondott egy nagyon is kiérlelt, egyeztetett megállapítás volt, legfeljebb rosszkor, rossz helyen, rossz embernek mondta. Ez azonban nem ok arra, hogy véletlennek, rosszul kifejtett gondolatnak minősítsük; pontosan azt akarta mondani, amit Orbán Viktor, vagy Szijjártó Péter: A Jóisten és Putyin mindannyiunk fölött…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 2-án.