Szabad-e írnom nekem Gyárfás Tamásról? Szabad-e arról írnom, hogy milyen igazságtalanság érte őt? Utána viszont azt a kérdést teszem fel önmagamnak, hogy szabad-e hangtalanul elmennem egy olyan ítélet mellett, amely tönkretesz egy életet, egy családot? Hallgassak csak azért, mert a barátomról van szó? Hallgassak csak azért, nehogy az elfogultság vádjával illessenek? Vagy: nem éppen az a kötelességem – barátság ide, barátság oda –, hogy megszólaljak? Hogy tegyek valamit, nem a barátomért, hanem egy olyan ügyért, amelynek minden szeletét elég jól ismerem, és amelyet végig követtem, minden iratát olvastam, az összes ügyészi vádpontot, érvvel, anyaggal, úgymond bizonyítékkal találkoztam. És amelynek eredményeként most Gyárfásnak, igen, a barátomnak, börtönbe kell vonulnia. Még leírni is szörnyű, hát még átérezni.
Hét év börtön. A bíróság kimondta, immár másodfokon, jogerősen. Vagyis innen már nincs visszaút. Még akkor sem, ha égbekiáltó igazságtalanság történt, az igazság házában. Egy bíró, egy bírói tanács könnyedén kimondhatta ítéletét, annak ellenére, hogy nem vizsgált meg minden körülményt, félredobott új bizonyítékot, beadványt, összekapcsolt két, időben eltérő beszélgetést, csak egy nyelvi szakértőre alapozott, és széttárt karokról beszélt mint döntő bizonyítékról, ahol nincs videófelvétel, nem láthatta a széttárt karokat…
Nem, nem volt eddig sem túl sok illúzióm, hogy ebben a rendszerben is lehetségesek koncepciós perek. Látom, hogy milyen irányba megy a rezsim, hogy a hajdan remélt demokrácia a messzi távolba illan el. Hogy igen, ma is vannak megrendelések, politikai akaratok, amelyek befolyásolják, helyenként irányítják még a bírókat is. Laczó Adrienn, lemondott bírónő, kell-e erősebb bizonyíték, mindezt belülről látta. És feladta. Ő ki tud, ki tudott szállni. Volt ereje szembemenni az egyre elhatalmasodó hatalommal, amely mindinkább ráveti árnyékát a korábban függetlennek hitt intézményekre, így a bíróságokra is. De mit tegyen az elítélt? Milyen lehetősége van szembeszállni a hatalommal? Mit tehet az elítélt?
Gyárfásnak börtönbe kell vonulni. Elítélték őt, hét évre, mert noha egyetlen közvetlen bizonyíték nem szólt ellene, és a közvetettek is elfogult, félremagyarázott, megkockáztatom: szándékosan félremagyarázott történések, hangfelvételek. Hogy mondaná a miniszterelnök? Itt a Holdról is látszik, hogy valami nem stimmel.
Nem vagyok jogász, annyit azonban megtanultam, hogy ahhoz, hogy egy embert elítéljenek, százszázalékos bizonyítékok kellenek, és itt egyetlen – ismétlem: egyetlen – ilyen bizonyíték nincs. Semmi nem igazolja, hogy Gyárfás, azok után, ráadásul, hogy a bíróság – egy másik, egy választott a Fenyővel való vitájában neki adott igazat, miért akart volna bosszút állni. Mégis, gond nélkül kimondta a bíró: börtönbe vele. Kimondta, majd levette a talárt, és nyugodtan hazatért. Egy a sok közül, gondolhatta.
Tényleg: egy a sok közül? Ennek tanúja voltam, vagyok, és segíteni sem tudok. Egynek a sok közül?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. április 12-én.