A jelek arra utalnak, hogy elég pontos koreográfia szerint zajlott a kormányinfón Orbán Viktor fellépése. Nem pusztán azt döntötték el előre, hogy kit nem engednek be a rendezvényre, és ki az, aki bemehet, de nem kap szót; feltehetően azt is, hogy kitől milyen kérdések hangozhatnak el. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök lubickolt a kérdések tengerében; mint a valaha volt legjobb focimeccsén, úgy állta a három és fél órás szeánszot. Az előadás – mint azt a Népszava megírta – kísértetiesen hasonlított Putyin orosz elnök hasonló produkciójához. Itt ugyan még nem voltak ezren a sajtó képviselői, de a meglepetés ott is kizárt.
A látszat természetesen más – Orbán amúgy is a látszatok embere. Úgy tűnhet, mintha minden eshetőségre felkészülten várná a támadásokat is, de a valóság ezzel szemben az, hogy még a spontaneitás is meg van tervezve: ügyesen váltogatja a debattőr képét a nehéz döntések között hezitáló államférfiéval. De nehéz nem észrevenni – a sok-sok álmagyarázat mellett -, hogy a kormányfő ma már egy általa megépített, alternatív valóságban él; minden bizonnyal el is hiszi azt, amit mond. Elhiszi, hogy a magyar járványkezelés legfőbb értéke – 38 ezer halott mellett is –, hogy elsőként értük el a 60 százalékos átoltottságot, és azt is, hogy Brüsszel a „gyermektörvény” miatt vonja meg tőlünk a támogatást. Persze vannak a prezentációnak olyan elemei, amelyeket az idő távolából sem tud hihetővé tenni, még a maga számára sem. Aligha van ember ebben az országban, aki elfogadná azt az állítást, hogy Orbán a Völner-ügyről lényegében a nyilvánossággal egy időben értesült, vagy azt, hogy Hatvanpusztával az újságok által közzétett képek által „találkozik”. Mindez azonban rendben van – persze nincs –, az orbáni tájékoztatások igazi értékét már régen beáraztuk; elég leckét kaptunk belőlük az elmúlt évtizedben. Még azt is tudomásul vettük, hogy szerepünk szerint a sajtótájékoztatót valódiként tudósítjuk, legfeljebb megírjuk: a Népszava most sem kapott szót. Nem készültünk alákérdezős fölvetésekkel.
Hanem hát a bejelentés…
A nap híre kétségkívül Novák Katalin államfői jelölése volt. Azt gondolná az ember, hogy ezt – még az orbáni világban is – ünnepélyes külsőségek közepette közlik a nyilvánossággal: mégiscsak Magyarország legmagasabb közjogi méltóságáról van szó. De lám, Orbánnak esze ágában sem volt ennyire megtisztelni kormánya tagját, és ugyanennyire fontosnak tartotta azt is, hogy jelezze, voltaképpen mélyen megveti az újságíró társadalmat. Innen, távolról ugyanis nagyon úgy tűnt: előre elpróbált jelenet tanúi lehettünk itt is. Lényegében a semmiből érkezett a kérdés: igaz-e a hír, hogy Novák Katalint jelöli köztársasági elnöknek. Tegyük hozzá, ez a hír, ez a találgatás eleddig sehol nem került a nyilvánosság elé, vagyis Orbán simán elháríthatta volna a felvetést. Ám nem ezt tette.
Hanem közölte: igen.
Ennyi volt, így történt. És – nyilván ezt is el kell hinnünk – Novák Katalin facebook posztban reagált: vállalja. Ez ma Magyarország. A bábok országa.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. december 23-án.