Ne értsék félre a dátumot, a két évszámot. Mint látják, az első szám a rendszerváltás előtti utolsó évet jelzi, voltaképpen azt az esztendőt, amikor Orbán Viktor meghirdette az orosz csapatok kivonását Magyarországról.
Ne menjünk most abba bele, hogy milyen viták lengik körül azt a legendás, Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédet, hogy voltaképpen ki és mikor próbált intézkedni, tárgyalni, megállapodni arról, hogy ruszkik haza. Azt a pillanatot már úgysem lehet elvenni Orbántól, az egyszer és mindenkorra az övé marad, még ha netán hamis is. Mondandónk, a jelen mondandója szempontjából végképp nincs jelentősége, legfeljebb annyiban, ha nagyító alá tesszük névrokona immár joggal elhíresült nyilatkozatát, annak tartalmát, illetve a főnöki reakcióját.
Merthogy a Főnök nem korrigálta, nem tartotta félreérthetőnek Orbán Balázs minden kijelentését. Az ’56-os mítoszt és annak fideszes kisajátítását igyekezett menteni, a félreérthető fogalmazást hibának tartotta, és ezzel – szokása szerint – rendezettnek vélte az ügyet. A hullámok azonban nem csitulnak, és nem azért, amit Orbán Balázs később állított, hogy a háborúpárti ellenzék botrányt akar csinálni és azt lehetőleg a felszínen tartani. Hanem mert olyan területet taposott meg a politikai igazgató, amely – eleddig – a Fidesznek szent volt. És ’56-ot nem az ellenzék vonta be a diskurzusba, hanem maga a nyilatkozó.
Nem véletlen, hogy a kormánypárt, jó szokásához híven, máris méréseket rendelt; azt akarja megszondázni, hogy igaza volt-e, van-e a vazallus újságírónak, Orbán Balázs mosolygó beszélgető partnerének abban, hogy a magyar emberek többsége értette és jól értette az inkriminált mondatokat. Hogy a kutatásnak mi a célja: kideríteni, hogy szükséges-e Orbán Balázst eltávolítani a kormány és a kormányfő mellől, vagy hogy ellentámadásba lendüljenek-e vagy sem, azt nem tudjuk.
Annyit azonban igen, hogy mérnek. Ami azt jelzi, hogy maguktól, Orbán Viktor magától mégsem gondolja annyira súlyos hibának az elhangzottakat. Ha annak gondolná ugyanis, különösebb mankó nélkül is lépne. Viszont tudjuk, emlékezünk rá, hogy a kegyelmi botrány elején sem gondolta, hitte azt, hogy a cselekedetnek következményei kell legyenek. Első nyilatkozata még megengedő volt, egészen addig, amíg az akkori kutatások nem azt mutatták, hogy a társadalom többsége felháborodott és fejet követel. Orbán ekkor és csak ekkor üzenhetett az államfőként éppen külföldön túrázó Novák Katalinnak, valamit Varga Juditnak: itt a vége.
Orbán Viktor még most sem döntött, terel és tétovázik, pedig tudnia kellene: Orbán Balázs soha többé nem lehet az ő pártigazgató-tanácsadója, de még a Fidesz-keltetőnek nevezett MCC vezetője sem.
De itt most már nem Orbán Balázsról van szó. Az ő sorsa nagyjából eldőlt, annyi érzéke ugyanis van a főnökének, hogy nem adhat fel az ellenzéknek – kiváltképp Magyar Péternek – egy ilyen magas labdát, amelyet az ellenzék – és különösen Magyar Péter – biztosan le fog ütni, főként a közelgő nemzeti ünnep, éppen ’56 hősiességének és hőseinek ünnepe előtt.
Én azonban egy másik dátumot is jeleztem a címben, valamint azt is, hogy volt a nyilatkozatnak egy másik, kevésbé hangsúlyos mondanivalója. És itt válik jelentőssé a két dátum együttes említése. Ha ugyanis – még ha kétkedve is – elfogadjuk Orbán Viktor akkori beszédét, vagyis azt, hogy lényegében kiutasította az országból az oroszokat, akkor most az ellenkezője történt. Tudom, hogy NATO-tagként ez lehetetlen, de Orbán Balázs – és azzal, hogy ezt nem tette helyre, a miniszterelnök – lényegében szabad utat nyitott az oroszoknak.
Az a gondolat, hogy mi nem védekeznénk, és hiba volt Zelenszkij részétől, hogy ezt tette, azt az üzenetet hordozza: ha úgy tetszik Putyinnak, nyugodtan elindulhat Magyarország felé, itt olyan kormány van most, amely nem fog ellenállni.
Értem én, hogy OB csak a humánum nevében fogalmazott, és óvta a honfitársait, de ez nem humánum, inkább hazaárulás. Pontosítok: az elhangzottak szimplán a haza árulásaként is felfoghatók, hisz ha Zelenszkij helyesen cselekedett volna, akkor szépen beengedi, és átadja területeit Putyinnak.
Túl nagy ív ez, hogy befogadható legyen. Mármint az oroszok kiküldése és behívása között.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 1-jén.