Turkálok a zsebemben, keresek, kutakodom, hátha megtalálom azt a 181 ezer forintot, amelyet én és a családom minden hónapban megkapok az Orbán-kormánytól. Attól a kormánytól, amely ugye „kitart a rezsicsökkentés mellett” – cím a Magyar Nemzetből –, így segítvén át mindannyiunkat a válságos időszakon. Ismétlem: keresem ezt a pénzt, azért havonta 181 ezer nem kevés, de sehogy sem találom. És arra sem jövök rá, hogy miként számolták ki az összeget; vajon 181 ezret az is megkapja, aki egyedül él, és az is csak ennyivel kalkulálhat, akit népes család vesz körül. Félek azonban, hogy a kérdéseimre nem kapok választ, attól is tartok, hogy ez csak egy kitalált, talán jól kitalált summa; nem kerek, nem pont 180 ezer, hanem 181 ezer, mint amit fillérre lemodellezetek.
A parlamenti műfaj, az azonnali kérdések műfaja, nem alkalmas arra, hogy pontosan kikérdezzék a kormányfőt, az utolsó szó joga mindig az övé, és többnyire akkor igyekszik leteríteni ellenfelét. Aktuálisan azt, aki arról érdeklődik: miért nem érvényesül a gáz világpiaci árának csökkenése a hazai árakban, illetve miért adják az olcsó paksi, és mátrai áramot sokkal drágábban az embereknek, önkormányzatoknak, mint amennyibe az kerül…
Azt mondja erre Orbán Viktor: mert minden megtakarított pénz a rezsivédelmi alapba kerül. Taps a kormány oldalon. Mindenki elégedett, a Vezér most is jól megválaszolta, utat mutatott a többieknek, és jól letörte az ellenzék ambícióit. Egyébként is: felesleges személyeskedni, felesleges olyan kérdésekkel bombázni a kormány fejét, hogy mekkora számlát fizet ki havonta a villái és hatvanpusztai birtoka után – gondolom ő is megkapja a havi 181 ezrét, legfeljebb az a kérdésem: minden ingatlanjában, vagy csak egy helyen? –, ha egyszer szerényen él, még a neki járó állami rezidenciát sem veszi igénybe. A végeredmény számít: minden fillér megy a rezsivédelmi alapba. A jó kormány így cselekszik, nem úgy mint a tizenhárom évvel ezelőtti. De jut is eszembe: ha egyszer azért fizettetnek velem többet az áramért, hogy aztán én kevesebbet fizessek a rezsimért, akkor hogy van ez? Elveszik tőlem a pénzt, hogy aztán – állításuk szerint – visszaadják? És mennyit vesznek el tőlem? Mondjuk 183 ezret?
Persze ez a 183 ezer is épp olyan kitalált összeg, mint a 181 ezer. De miért ne állíthatnám, hogy én havonta 183 ezer forintot fizetek be a rezsivédelmi alapba? Ha egyszer ők – a kormány – beszednek tőlem egy csomó pénzt, hogy azt valamifajta alapba gyűjtsék össze, és ki tudja milyen módon visszatáplálják a rendszerbe, akkor én miért nem látom ezt az alapot? Miért nem kapok havonta egy elszámolást arról, hogy ezúttal a drágábban megvásárolt áram által ennyi és ennyi forintot tetszett befizetni az állam által kezelt alapba, de mi ebből visszautaltunk önnek egy jelentős összeget?
Válaszolok a kérdésre: mert nincs ilyen alap. Ez is csak egy kommunikációs trükk, mint ahogy az is – újabb cím a Magyar Nemzet másik címlapjáról –, hogy pénzeső várja novemberben a nyugdíjasokat. Tudják, arról a pénzesőről beszélünk, amit a rezsim oly gondosan, hónapról-hónapra elvett a nyugdíjasoktól, mert alulkalkulálta az inflációt. Mert azért nem árt tudni: ez a rezsim, valójában sosem ad, mindig elvesz.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. november 5-én.
