Pillantás a kilencedikről
Az éjszakai besurranó törvényalkotó, S.Zs. megint felbukkant. Ezúttal a veszélyhelyzet meghosszabbítását csempészte az országgyűlés asztalára. Sokadszorra követ el hasonló cselekményt, de eddig mindig megúszta büntetés nélkül. Mindazonáltal nem teljesen érthető, hogy miért nem teszi ezt fényes nappal, ha egyszer következmények nélkül teheti mindezt, illetve dehogy: a parlament szép szorgosan megszavazza az általa belopott törvényjavaslatokat. De talán mégis érthető: a Fidesz – nem a KDNP – úgy kalkulál, hogy ha az új javaslatok késő éjjel készülnek, akkor már alszik a város, alszik az ország, és alszanak a képviselők, valamint az újságírók is. Jobb tehát az ilyesmit a legnagyobb csendben megtenni, úgy kisebb lesz a háttérzaj körülötte. Amúgy viszont felesleges ez az óvatosság, nyugodtan megtehetnék akár a trambulinról is, akkor sem lennének, a kormányra nézve kellemetlen következményei. Na jó, lennének; egy-két ellenzéki nyilatkozat, néhány publicisztika – mint ez a mostani is -, de ennél nem több. A társadalom többsége nem pusztán éjjel, nappal is alszik, ezt az elmúlt tizenhárom év fényesen bebizonyította.
Ezt a többséget pedig a legcsekélyebb mértékben sem érdekli, hogy immár két esztendeje rendeleti kormányzás van Magyarországon, hogy két éve veszélyhelyzet körülményei között él, hol a járvány, hol pedig a háború miatt. Mi az, amit ebből az emberek érzékelnek? Voltaképpen semmi. Hogy néhány törvényt megváltoztat az Orbán, anélkül, hogy a képviselők elé bocsátaná őket? Na és? Számára nincs különbség a rendelet, vagy a 133 – aktuálisan 135 – hűséges, gombnyomogató, vagy a rapid módon megjelenő rendeletek között. És valójában nincs is különbség; láthattuk az Orvosi Kamara kivégzését célzó törvény egy-két napos elfogadásakor. Ja, hogy Orbán rosszul viseli az effajta időhúzást is? Hogy nem szeret ilyen demokratikus játékokkal bíbelődni? Voltaképpen igaza van: minek eljátszani a demokrácia színházát, ha egyszer a végeredmény szempontjából annak nincs semmi jelentősége? Mert tényleg nincs jelentősége.
Magyarország felnőtt lakossága, választópolgárai jól elvannak a veszélyhelyzettel, igazában, látszólag, nem befolyásolja a sorsukat, az pedig, hogy a fejük fölött szép fokozatosan kialakult egy autoriter rendszer, hogy a szabadságukból vettek el, nem is keveset, számukra nem egy mindennapos probléma.
Mint ahogy az sem volt, és most sem az, hogy az összes, a hatalmat ellenőrző szervezet a hatalom kezében összpontosul. Az sem, hogy a szabad sajtó jelentős részét kivégezték, elfoglalták. Az sem, hogy a tájékoztatás egyoldalúvá vált, a valamennyiünk adópénzéből fenntartott állami televízió és rádió, csak őket szolgálja. Mondhatni: semmi sem. Akkor miért pont az sérteni az állampolgári öntudatot, ha rendeleti kormányzás van. Miért pont az sértené, hogy Semjén Zsolt éjszakai besurranóként csempészi be a szabadságunk újabb és újabb korlátait jelentő jogszabályokat?
Most éppen újabb 180 napot lop el, még a díszlet-demokráciából is. Amelyből egyébként lényegében csak annyi maradt meg, hogy egy ilyen döntést még megszavaztatnak a parlamenttel. A magyar emberek ezt sem igazán igénylik, felőlük azt csinál Orbán, amit akar.
Hát akkor?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. április 8-án.