Pillantás a kilencedikről
Napok óta gondolkodom azon, vajon miként is kell értelmezni Orbán Viktor szavait, amelyeket Pekingben, a Putyinnal való találkozás után hallhattunk tőle. Azt mondta, hogy ő maga a béke fontosságát hangsúlyozta, de az orosz elnök válasza egyáltalán nem volt megnyugtató. És: „ennek tudatában kell alakítani a következő hónapokban Magyarország lépéseit”.
Azon tűnődtem, hogy vajon mit is jelentenek ezek a szavak. Annyit bizonyosan, hogy a magyar miniszterelnök készül valamire, de vajon mire? Mi az a putyini kijelentés, amely átalakítja, meghatározza a magyar vezetés lépéseit?
Arra nyilván nem gondolhatunk, hogy szembefordul az orosz elnök politikájával, olyannyira nem, hogy szinte szó szerint átvette annak terminológiáját az ukránok ellen indított háború kapcsán (katonai műveletet említett, amit mellesleg a Magyar Nemzet – a kormány lapja – cenzúrázott, katonai művelet helyett háborút írt. Vajh miért?).
De már csak azért sem számíthatunk ilyen fordulatra, mert Orbán lényegében újra hűségesküt tett Putyin mellett, büszkén jelezve, hogy ez már a 13. találkozójuk 2009 óta, sőt azt is kiemelte, hogy Magyarország soha nem akart szembeszállni Oroszországgal, éppen ellenkezőleg a cél mindig is a legjobb kapcsolatok kiépítése és kölcsönös építése volt, ami sikerült is.
Szóval mi lehet az az új lépés, amiről a kormányfő beszélt? Rendeleti kormányzást már nem kell bevezetni, évek óta abban élünk, mint ahogy az sem lehet új számára, hogy a háború el fog húzódni. Erről ő maga is beszélt korábban, vagyis, hogy mire készülhet Orbán, de hogy valamire igen, abban bizonyos vagyok.
Mellesleg ez a találkozó, amely ugye a tizenharmadik volt – legyünk rá büszkék? – úgy lett elbábozva a magyar nyilvánosság számára, mintha véletlenül futott volna össze a két országvezető Pekingben. Tudtuk, persze, hogy tudtuk, hogy egy helyen, egy rendezvényen lesznek, arra a kérdésre viszont, hogy akkor lesz-e ebből 13., a miniszterelnök környezete nem volt hajlandó válaszolni. Mint ahogy arra sem, miért kellett két külön géppel mennie Szijjártónak és Orbánnak, de mindegy is, az ilyen kérdéseket már meg se hallják a Karmelita magasságában.
Maradjunk tehát ott Pekingben, a spontán találkozónál, amelyről szokatlan módon videó is készült, és amelyről az orosz televízió be is számolt, noha a magyar vezető szempontjából a film nem volt túl hízelgő, vagy előnyös. Mindazonáltal láthattuk, és ebből azt is megállapíthattuk, hogy ez a találkozó bizony nagyon is elő volt készítve. Mindkét oldalról népes küldöttség töltötte be a termet, és az orosz rezidencia – ahol ugye „összefutottak” – nagyon is elő volt készítve erre a látványosnak szánt tárgyalásra. Hogy maga Orbán Viktor tudta-e, hogy ilyenek lesznek a körülmények, nos inkább arra szavaznék, hogy nem. Kiesett rutinos vezetői szerepéből, és feltehetően egyszerre akart megfelelni a nyilvánosságnak, a róla kialakított képnek és az orosz elnöknek.
Egyik sem sikerült. Nem véletlenül volt ez a tizenharmadik…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 21-én.