Egy indiai származású idős hölggyel ácsorgunk a peronon Düsseldorf főpályaudvarán. Ömlik belőle a panasz. – Ötven éve, amikor idejöttem, órát lehetett állítani a német vonatok után – meséli –, aztán tőzsdére vitték a Deutsche Bahn-t, meg is lett az eredménye.
Lehet, hogy igaza van a Fidesznek, gondolom, és tényleg hanyatlik a Nyugat? Négy napja vagyok Németországban, naponta többször vonatozom, és még nem volt szerelvény, amelyik pontosan indult volna. Düsseldorfban is csak kényszerből vagyok: Kölnből indulna a vonatom Stuttgartba, de a város melletti kis faluból, ahol a szállásom volt, hétfő reggel törölték az összes Kölnbe induló hév-járatot. Németül nem beszélek, angol nyelvű tájékoztatás nem volt, egy segítőkész utas azt javasolta, üljek fel egy Mönchengladbach felé tartó szerelvényre, mert onnan több opcióm van. Ott Düsseldorfot javasolták, de nehéz volt megtalálni a vágányszámot, mert éppen leállt a tájékoztató rendszer. Düsseldorfba érkezve kiderült, megáll az a vonat is, amelyikre eredetileg a jegyem szól Kölnből, és mivel az is késik fél órát, pont elérem.
Szóval várakozunk az indiai nővel a peronon rengeteg ember között, amikor pár perccel a beérkezés előtt a hangosbemondó közli (csak németül), hogy egy egészen más vágányra fut majd be a szerelvény. Ez a trükköt már láttam Indiában, ahol rendszerint sokszor annyi ember szeretne utazni, mint ahányan felférnek a vonatra, így a peronváltással felezik meg a tömeget: az időseknek, sok csomaggal utazóknak esélyük sincs időben átérni.
Nekünk most sikerül a mutatvány, de jön az újabb meglepetés: azt a kocsit, amelyikbe a helyjegyem szólt, kihagyták a szerelvény összeállításakor. Üljek le bárhova, mondja a kalauz, de ezzel csak az a baj, hogy a Stuttgartig tartó út során többször fel kell állnom, mert a köztes állomásokon foglalással rendelkező utastárs érkezett a helyemre.
Ennyit a hanyatlásról, most jöjjenek a jó hírek: a vonatok tiszták és modernek, és amikor ezt a cikket gépelem egy ICE fedélzetén, épp 240 kilométer per órával hasítunk Stuttgart felé. A közel háromszáz kilométeres útra a gyorsvonatjegy 29 euróba, vagyis 11 500 forintba került – igaz, ez egy kedvezményes ár a jeggyel rendelkező szurkolóknak és akkreditált újságíróknak az Euro 2024 focitorna idején. A tumultus ellenére mindenki kedves és türelmes, működik a wifi, finom a kávé a büfében, a vécében van szappan és toalettpapír.
Még el sem indult a vonat, már megérkezett a telefonomra az értesítő e-mail, hogy az öt eurós helyfoglalásomat visszatérítik, valamint három külön levélben is elnézést kértek a késések és a törölt járat miatti kellemetlenségekért.
Ha szerdán megverjük fociban Németországot, meg lesz minden bocsátva.
