Egy cikkismertetés erejéig térjünk még vissza a hétfőn elhunyt Silvio Berlusconi politikai örökségéhez. Az EurActiv brüsszeli uniós hírportál idézi Lorenzo Castellanit, egy római magánegyetem, a LUISS professzorát, aki szerint a Berlusconi által alapított Hajrá, Olaszország! – Forza Italia – párt jövője felettébb bizonytalan, mert annak jobbközép felfogású szavazói könnyen átvándorolhatnak nagyobbrészt Giorgia Meloni konzervatív miniszterelnök Olasz testvérek elnevezésű pártjához, kisebb részben pedig Matteo Salvini jobboldali Ligájához.
A Forza Italiát tehát, amely a tavaly szeptemberi választáson nyolc százalékot szerzett, az eltűnés veszélye fenyegeti Castellani szerint. A professzor úgy vélekedik: a Forza szavazói nem fognak átpártolni sem az Elly Schlein vezette, progresszív szemléletű Demokrata Párthoz, sem Giuseppe Conte 5 Csillag Mozgalmához. Ha viszont Meloni nyitottnak mutatkozik a centrum felé történő elmozdulásra, akkor az eddigi Berlusconi-szavazók átpártolhatnak hozzá. Castellani ugyanakkor azt is mondja, hogy a Berlusconi által hátrahagyott űr betöltése nem csupán lehetőség Meloni számára, hanem egyenesen kötelesség, ha nem akarja, hogy ezt a terepet helyette a centristák foglalják el.
Az EurActiv által megkérdezett egyetemi professzor a jövőre esedékes európai parlamenti választásokkal kapcsolatban azt jósolja: Melonival, aki az EP-ben az úgynevezett konzervatívok és reformerek frakciójának a vezető politikusa, valószínűleg szövetségre fognak lépni a néppártiak – felrobbantva az eddigi néppárti-szociáldemokrata-liberális együttműködési modellt. Az Európai Néppárt elnöke, a bajor Manfred Weber már tett is ilyen irányú puhatolózó lépéseket. A Forza a néppárti frakcióhoz tartozik, és Berlusconi halála így nem csak magát az olasz pártot, hanem az európai néppárti pártcsaládot is gyengíti. Castellani szerint Berlusconival a Forza akár 7 százalékra is számíthatott volna a 2024-i EP-választáson, de így most, Antonio Tajani vezetése alatt talán 3 százaléknál sem remélhet többet.
És most nézzük Lendvai Pál írását a bécsi Der Standardban a lengyel paradoxonról – ami abban áll, hogy Varsó élenjárónak számít Ukrajna támogatásának a szempontjából, ám a lengyel kormányzat az országon belül a demokráciát is hajlandó feláldozni a hatalom megtartása végett. Erre az ellentmondásra Adam Michnik, a híres antikommunista szabadságharcos, az 1989-ben alapított Gazeta Wyborcza főszerkesztője is felhívta a figyelmet, a Falter című osztrák portálnak adott interjújában, amikor – miként azt Lendvai idézi – azt mondta: ez a lengyel kormány segít Ukrajnának, hogy védekezzék Putyin ellen, ugyanakkor Lengyelországban megvalósítja a putyini jelszavakat.
A Der Standard publicistája utal a varsói kormány és az uniós intézmények közötti vitákra a jogállam fokozatos lebontása, a média – elsősorban a közrádió – gúzsba kötése, az igazságszolgáltatás függetlenségének az aláásása miatt. A Brüsszelből és most már Washingtonból is érkező figyelmeztetések ellenére a Varsóban hatalmon levők arroganciája, jórészt az őszi parlamenti választásokra tekintettel, újból tetőfokára hágott – írja Lendvai, és kifejti, hogy olyan különleges testületet hoztak létre, nagyon széles – közhivataltól való eltiltást is lehetővé tevő – jogkörrel felruházva, amely az elmúlt tizenöt év folyamán a lengyel politikára gyakorolt orosz befolyást lenne hivatott kivizsgálni. Lendvai szerint elsősorban Donald Tusk volt miniszterelnököt, a Polgári Platform elnevezésű, legnagyobb ellenzéki tömörülés vezetőjét akarják diszkreditálni. Az osztrák lap kommentátora keserűen jegyzi meg: Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár hétfő este Párizsban munkavacsorán Ukrajna megsegítéséről tárgyalt, ugyanakkor mindketten hallgattak a szabadság lengyelországi fenyegetett helyzetéről.
Végezetül ismerkedjünk meg a kutyasíp-politika fogalmával, David Pressman budapesti amerikai nagykövet jóvoltából. Mint a Politico megírta, Orbán Viktor a Keresztapa című filmből vett gif-fel kommentálta, hogy Soros György átadta Alex nevű fiának a Nyílt Társadalom Alapítványok fölötti rendelkezés jogát. A képsor azt a jelenetet mutatja, amikor Corleone, a maffiafőnök keresztapa megcsókolja utódjának kijelölt fiát.
Pressman erre a Twitteren egy olyan gif-fel válaszolt, amelyen egy alufóliasisakot viselő fiatal nő gúnyos pillantással, ujjával megkocogtatja saját halántékát, mint amikor nagyjából azt üzenjük valakinek, hogy dilinyós. A kísérőszöveg pedig ekképpen hangzik: „A kutyasíp összeesküvés-elméletek olyanok, mint a Keresztapa 3 cselekménye: kiszámítható és aggasztó.”
Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a „kutyasíp-politika” kifejezés olyan politikai kommunikációs stratégiára utal, amelyben a politikusok által hangoztatott frázisok sokak számára nem jelentenek semmit, egy szűkebb csoport számára azonban fontos üzenetet hordoznak.
A Politico ismertetése kitér arra, hogy nemcsak David Pressman reagált Orbán bejegyzésére, hanem Michael Roth, a német Bundestag külügyi bizottságának szociáldemokrata pártállású elnöke is, aki undorítónak minősítette a magyar miniszterelnök megnyilvánulását, és azt írta, hogy Orbán „Európa szégyene”. Daniel Freund zöldpárti német európai parlamenti képviselő pedig úgy fogalmazott: csak meg kell nézni ezt a Twitter-bejegyzést, és rögtön meg lehet mondani, ki itt a gengszter.
