Ki a pápa? – A legnagyobb rangú főpap. Te vagy a püspökök fejedelme, az apostolok örököse. Első vagy, mint Ábel, kormányos, mint Noé, pátriárka, mint Ábrahám, pap, mint Melkizedek, méltóságod, mint Ároné, tekintélyed, mint Mózesé, bírói megbízásod, mint Sámuelé, hatalmad, mint Péteré, föl vagy kenve, mint Krisztus. Neked vannak átadva a kulcsok, rád vannak bízva a juhok. … Péter van itt, akiről nem tudjuk, hogy valaha is gyöngyökkel vagy selyemmel fölékesítve járt volna, nem borította arany, nem utazott fehér lovon. … De meg volt győződve ezek nélkül is, hogy méltóan tudja teljesíteni az üdvös parancsot: Ha szeretsz engem, legeltesd juhaimat (Jn 21,15). Viszont ezekkel nem Péternek, hanem Konstantinnak vagy az utóda. Mégis azt tanácsolom, hogy egyelőre tűrd el ezeknek a külsőségeknek viselését, de ne tartsd kötelességednek viselésüket. Inkább arra buzdítalak, ami az igazi kötelességed. … Ha hirdeted az evangéliumot, te is részesülhetsz az apostolok dicsőségében. Mert az evangéliumot hirdetni nem más, mint legeltetni. Hirdesd az evangéliumot, s ezzel a pásztor feladatát is teljesítetted – így fordult Clairvaux-i Szent Bernát volt tanítványához, III. Jenő pápához a XII. század közepén.
Ezek a sorok tehát nem egy modern szerzőtől, hanem a középkor egyik legvilágosabban látó szentjétől, Szent Bernáttól, a „mézajkú doktortól” származnak. Látjuk, milyen tisztán látta akkor is a pápa szerepét, elválasztván a lényeget a külsőségekől. A külsőségek egy részének megtartása azért volt szükséges, hogy ne keltsen zavart az egyszerű hívőkben, főleg ne adjon lovat az eretnekek alá.
Ferenc pápa maximálisan úgy fogta fel hivatását, mint a nagy középkori egyházdoktor. Tudatában volt a kormányzás felelősségének, tudta, hogy a legfontosabb dolgokban neki kell döntenie, gyakorolnia kell a főhatalmat. Ilyen például a püspökök kinevezésének feladata. De tanítói hatalmát is gyakorolta, amikor a hit tisztaságának kérdésében maximálisan törekedett a krisztusi igazság képviseletére és hirdetésére.
Ferenc pápára jellemző volt az evangélium iránti elkötelezettség. Konzervatív körökben ezt némi értetlenséggel, néha egyenesen ellenszenvvel fogadták. Nem engedett a divatáramlatoknak: nemet mondott a nők papságára, az azonos neműek házasságára. Ugyanakkor szeretettel, nem ítélkezve, hanem megértéssel fordult azok felé, akik szenvednek nemi identitásuk miatt. Ezt bizonyos körök úgy értették, mintha megengedhetőnek tartotta volna a megengedhetetlent.
Az egyház ősi hagyománya, hogy csak férfiak szentelhetők pappá. Ezt még a reformáció sem vonta kétségbe, noha magáról a lelkipásztori feladatról gyökeresen más volt a véleménye, mint a katolikusoknak. Ezzel kapcsolatban bizonyos nyughatatlan körök az 1970-es években próbáltak vitát nyitni, megzavarva ezzel a híveket. VI. Pál, majd II. János Pál leszögezte ezzel kapcsolatban a végleges tanítást. Ezen a lényegében sarkalatos egyházi tanításon Ferenc pápa sem változtatott. De a nők még nagyobb megbecsülésére felhívta a figyelmet: megfelelő képzettségű nőkkel olyan magas hivatalokat is betöltött, amelyet az eddigi pápák nem tettek meg. Ugyanakkor a Szűzanya tiszteletére ugyanúgy felhívta a figyelmet, mint közvetlen elődei, akik minden enciklikájukat, körlevelüket a Szűzanyával kapcsolatos gondolatokkal zárták le.
Fontosnak tartotta a nyitottságot a világra. Hiszen az evangéliumot a világ számára hirdetjük. A II. Vatikáni Zsinat a hatvanas évek közepén meghirdette az aggiornamentót, az „ablaknyitást”. De már Szent XXIII. János pápa felhívta a figyelmet, hogy az aggiornamento, a korszerűsödés nem azt jelenti, hogy mi váljunk olyanná, mint a világ, hanem azt, hogy a világot tegyük olyanná, amilyenné Krisztus akarja. Az egyház mindig kereste azt a nyelvezetet, amellyel jobban megérthetővé tudja tenni a világnak az örök evangéliumi üzenetet.
Az egyház mindig reflektál a kor felmerülő problémáira. Az ókorban ilyenek voltak a tévtanítások, eretnekségek. Ezekkel kapcsolatban a zsinatok megfogalmazták a helyes egyházi tanítást, dogmatikai pontossággal bemutatva azokat. Néha az eretnek nézetükhöz makacsul ragaszkodók helyi szakadásokat okoztak, de a tiszta tan és az egyház egysége ilyenkor is mindig megszilárdult.
A középkor vége és a reneszánsz az egyház elvilágiasodásának korszaka volt. Az akkori pápák – a világi főurak mintájára – inkább fejedelmeknek érezték magukat, és a művészetpártolást tartották a legfontosabbnak. Egyház elvilágiasodására, illetve a reformációra volt válasz a Trentói Zsinat (1545-63). Itt pontosan megfogalmazták a katolikus egyházi tanítást a reformátorok tévedéseivel szemben. De megreformálták az egyházat „fejében és tagjaiban”, helyreállítva a helyes keresztény életet. A pápák személyes életvitele nagyon nagy hatással volt erre a folyamatra. De a zsinat utasításainak, határozatainak életbe ültetése egy évszázadig tartott.
A II. Vatikánum lelkipásztori zsinat volt, hittani rendelkezései dogmákat nem mondtak ki. Viszont felhívta a figyelmet arra, hogy a jelen korban mik az evangelizáció korszerű eszközei. Ennek gyakorlati megvalósítása szintén nem ment gyorsan, de talán nem tart egy évszázadig – fél évszázad azonban, mint látjuk, kellett. A zsinati tanítást még tovább a gyakorlatba átvinni – ez is Ferenc pápa programja volt. Hozzájárult ahhoz, hogy a zsinat helyes útmutatásai menjenek át a tényleges gyakorlatba.
Az igazán nagy embereket kezdetben nem értették meg – aki nem lett eretnek, az kitartott az egyház mellett, türelemmel, és általában megérte a sikert. Ilyen korszakalkotó személy volt Assisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác, Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója, valamint a mi Prohászka Ottokárunk. És ilyenek voltak Ferenc pápa közvetlen elődei.
Ferenc pápa nagy érdeme volt az alázat. Régebben még a nagy, korszakalkotó pápák sem tűrték volna, hogy – sokszor egyházi berkekből – ilyen útszéli módon gyalázzák őket. Ferenc pápa ezt is eltűrte. Hiszen Szent Péter sem járt fehér lovon. Sőt, mesteréhez hasonlóan, elszenvedte a kereszthalált is. A fiatalabbak talán megérik, hogy Ferenc pápát is a szentek között tisztelhetjük.
A szerző piarista, ny. középiskolai és főiskolai tanár.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 7-én.
