A Magyar Hang cikke. „Nem veheted el az országunkat – nem veheted el a játékunkat.”
(Forrás: AFP)
A sportot sem hagyja érintetlenül Donald Trump amerikai elnök agresszív terjeszkedési politikája. Miután a januárban beiktatott vezető sietett leszögezni, hogy az Egyesült Államok hamarosan bekebelezi Grönlandot, Panamát (vagy legalábbis elveszi a csatornát) és Kanadát, az érintett felek értelemszerűen érzékenyen reagáltak a felvetésre. Különösképpen az északi szomszéd, amely nem szívesen lenne az 51. állam, ahogy azt Trump elképzelte. A feszültség a diplomáciai tereken túl a sportpályákra is beszivárgott, az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) és a jégkorongliga (NHL) kanadai meccsein a közönség rendre kifütyüli az amerikai himnuszt, a 4 Nations Face-Off elnevezésű, idén első ízben megrendezett jégkorong-bajnokságot pedig kőkemény ütközetté változtatta a politika.
A négy legjelentősebb, és legtöbb NHL-játékost adó jégkorongot-nemzetet – Kanada, Egyesült Államok, Svédország és Finnország – felvonultató tornát Montrealban és Bostonban rendezték, és a két házigazda kétszer is összecsapott egymással. Az első találkozón, február 15-én, néhány másodperc is elég volt, hogy a játékosok egymásnak essenek.
Persze már a felvezetés sem volt békés, a montreali közönség szokás szerint kifütyülte az ellenfél himnuszát, majd a feszült légkörben a játékosok percekig püfölték egymást. Azt a meccset végül az amerikaiak nyerték 3-1-re.
A Bostonban rendezett „visszavágót” azonban már a kanadaiak. A magyar idő szerint péntek hajnalban játszott döntőben ugyanis ismét összecsapott a két együttes, és hosszabbításban Kanada szerezte meg a győzelmet, 3-2-re verték az Egyesült Államokat.
Pedig a korábbi forma alapján esélyesebbnek tartott amerikai válogatottat még Donald Trump is támogatta – ha személyesen nem is, legalább erkölcsileg. Az elnök telefonon hívta fel a játékosokat a mérkőzés előtt, és kívánt nekik sok sikert, majd újra világgá kürtölte, hogy Kanada „egy napon, talán hamarosan az 51. állam lesz”.
Ezzel pedig láthatóan csak tovább fokozta a feszültséget, a meccs előtt mindkét csapat játékosai arról beszéltek, hogy ez a találkozó talán még fontosabb, mint az NHL-döntő hetedik, vagyis mindent eldöntő találkozója. – A világért sem hagytam volna, nincs semmi, ami megakadályozhatna, hogy jégre lépjek – fogalmazott a meccs előtt az amerikai Brady Tkachuk, aki az összecsapás előtt betegséggel küzdött, így kérdéses volt a játéka. És ha már ott volt, gólt is lőtt, az első harmadban ő egyenlített Kanada ellen. Később az amerikaiak meg is fordították az eredményt, de az ellenfél nem sokkal később egalizált, a hosszabbításban pedig – miután a korábban sokat kritizált kapus, Jordan Binnington valószínűtlen bravúrokkal tartotta életben a kanadai csapatot – a talán legnagyobb sztárjuk, Connor McDavid góljával nyertek a juharlevelesek.
Hiába zúgott a U-S-A-kórus a bostoni csarnokban, végül vendégek örülhettek, és nem is akárhogy. Úgy ugráltak egymás nyakába, mintha legalábbis az olimpiát nyerték volna meg. És ez nem is áll nagyon távol a szervezők eredeti szándékától, a négy nemzet részvételével zajló torna ugyanis a 2026-os téli játékok felvezetése (lett volna).
A Milánóban és Cortina d’Ampezzóban megrendezendő olimpián hosszú idő után ismét szerepelhetnek majd NHL-játékosok, és a most véget ért torna ezt reklámozta (volna). Ehelyett azonban inkább a Donald Trump-i világbéke erőszakkal és feszültséggel terhelt show-műsora lett.
Jól jelzi a béketeremtő szándékot a januárban lemondott (de a választásokig hivatalban maradó) kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau üzenete is, aki az X-en fejezte ki örömét a kanadai győzelem felett.
– Nem veheted el az országunkat – nem veheted el a játékunkat – írta a kormányfő, eltéveszthetetlenül Trumpnak címezve.
