Olyasmit árul el rólad a kép, amit nem is gondolnál.
Újságok hasábjain időről időre szembejönnek optikai illúziót okozó vagy kétféleképpen is nézhető képek, és ezekkel rendszerint örömest szórakoztatja magát az ember. Az utóbbiak közül a leghíresebb az a rajz, melyet alább mi is megmutatunk.
E. G. Boring amerikai pszichológus Fiatal-idős nő című rajzát valószínűleg nem ilyen célra szánta, de végül 1888-ban képeslapokra került, majd 1915-ben egy humormagazin hasábjaira. Ha rápillant az ember, érdemes megjegyeznie, az első másodpercben mit látott meg benne, mert ez árulkodó lehet.
Ahogy azt a Queen Mary Egyetem professzora, dr. Isabell Mareschal magyarázza, a kétértelmű képek esetében az agy rendszerint azt az alakot észleli először, amelyiket az ember saját magára, saját életére, aktuális gondolataira leginkább tudja vonatkoztatni. Tehát bármelyik alakot is látta először valaki, a lányét vagy az idős nőét, egy lehetséges magyarázat, hogy lehet az életében egy számára fontos idősebb nő, akire sokat gondol.
Egy másik magyarázat szerint – ez azonban nincs tudományosan alátámasztva – a személyiségről is árulkodik, ki melyik alakot fedezi fel a rajzon először. Aki a fiatal lányt, annak a személyisége vidámabb, felszabadultabb, fiatalosabb és optimista. Aki az idős nőt, az gondterheltebb lehet, sok nehézséggel a háta mögött, és valamelyest hajlamosabb lehet a pesszimizmusra.
A szóban forgó rajzhoz hasonlókat egyébként skizofrének vizsgálata során is szoktak alkalmazni, bár megosztja a szakmát, mennyire lehet alapozni rá, ki melyik alakot látja meg először.
Mi történik az agyban?
Ami különösen érdekes a kétértelmű rajzok kapcsán, az az, hogy mi zajlik le az agyban, amikor szinte saját magával kerül vitába, végtére is mi van a képen.
Edgar Rubin dán pszichológus volt az első, aki hasonló rajzokkal kísérletezve tanulmányozta az emberi észlelést. Az övé volt a Váza-arc rajz, mely szemben a Fiatal-idős nő rajzzal, azt volt hivatott bemutatni, ahogyan a képen központi funkciót betöltő alakot keresve az agy a háttér és a tárgy körvonalai között ingadozik, hol az egyiket, hol a másikat látva.
Ezzel szemben a Fiatal-idős nő rajz nem csupán a központi tárgy és háttér viszonyával játszik, hanem egy háromdimenziós alakzatot jelenít meg kétdimenziós formában, ezzel jókora kihívás elé állítva az információveszteség miatt vacilláló agyat. Ilyenkor az agyat egyrészt segíti, hogy az agy két szem által látott képből kreál egyet. A két szem kis eltéréssel láthatja a képet, ami az agyat azonnal gondolkodóba ejti, hogy a rajznak két értelmezése van-e.
Másrészt az agyat a látás során használt, tapasztalati úton szerzett információk is segítik a rajz értelmezésében. Ilyenek egyebek mellett, hogy két tárgy közül a közelebb eső kitakarhat a hátulsóból valamennyit, a hátulsó dolgot elmosódottnak érzékeljük, illetve a tárgyak egymáshoz viszonyított mérete alapján is lehet következtetni, melyik a nagyobb. Az agy tehát, míg azon tanakodik, mi is van a képen, sorra vesz mindent, amit tud, majd, ha ez lejátszódott, kirajzolódik előtte az ezek alapján megállapított olvasat.
Forrás: Femina
