Diplomatikus intők a szomszédból. Romániából, Szlovákiából.
Energiabiztonsági kérdésekről, a román-magyar földgáz-interkonnektor kapacitásbővítéséről tárgyalt kedden Bukarestben a román és magyar külügyminiszter. Az csak a román diplomáciai vezető, Bogdan Aurescu szavaiból derült ki, hogy a megbeszélésen, a közelgő Bálványosi Szabadegyetem, ismertebb nevén Tusványos, illetve a két ország tisztségviselői látogatásainak és nyilvános megszólalásainak kérdése is terítékre került. Aurescu szerint meg is állapodtak abban: fontos, hogy ezek a megnyilvánulások „összhangban legyenek a magyar-román alapszerződés és a stratégiai partnerség szellemével”.
Miért maradt ki ez a magyar beszámolókból és miért hangsúlyozza azt a román külügyminiszter? Szijjártó Péter szomszédos országokba tett látogatásai során évek óta rendre azt halljuk, soha nem látott mértékben javulnak a kapcsolataink az adott országgal. Így úgy tűnik, az Orbán-kormányok tizenkét éve alatt már-már paradicsomiak lettek a szomszédsági viszonyok, miközben hovatovább már csak a gazdasági, biztonsági és energiabiztonsági kapcsolatokra korlátozódnak, szó sincs olyan politikai-stratégiai együttműködésről, mint a német-francia vagy cseh-szlovák államközi viszonyban.
Nem csak azért, mert jogállamisági kérdésekben vagy az Európai Unióhoz való hozzáállásban esetenként nagyok a különbségek. Közvetlen szomszédainkkal a magyar kisebbség támogatása is egyre inkább feszültségforrássá válik, mint ahogy a magyar kormánytagok diplomáciai szabályokat mellőző látogatásai is. Úgyszintén botrányok sora tört már ki az Orbán-kormányok különböző szintű tisztségviselőinek nyilatkozatai, Nagy-Magyarország térkép előtti fotózkodásai és emlékezetpolitikai megnyilvánulásai miatt. Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi, a horvát fél által kifogásolt megjegyzése, miszerint „nekünk is volt tengerünk, csak elvették tőlünk” nemcsak diplomáciai vihart kavart, hanem a világsajtóban is téma lett, mint a magyar kormányzati revizionizmus megnyilvánulása.
Mivel nem egyszeri és véletlen esetekről van szó, a szomszédból érkező diplomatikus vagy kevésbé diplomatikus figyelmeztetések is sokasodnak. A román diplomácia éveken át nem emelt szót – legalábbis nyilvánosan – a magyar kormányzati tisztségviselők erdélyi, a román politikai vezetést teljesen mellőző útjai, a tusványosi táborban vagy más kisebbségi magyar rendezvényen elhangzott, a román média által sokszor bírált megnyilvánulásai miatt. Az utóbbi időben viszont Aurescu külügyminiszter nem először figyelmeztetett.
Bukarestben legutóbb a frissen megválasztott Novák Katalin köztársasági elnök többnapos erdélyi látogatása verte ki a biztosítékot, miután Novák egyetlen román vezető politikussal sem találkozott. Orbán Viktor tusványosi programjában sem szerepel ilyesmi, a 2010 óta hivatalban lévő magyar miniszterelnök egyetlen alkalommal sem találkozott román hivatali kollégájával erdélyi kiruccanásai során. (Első kormánya idején egyszer beiktatott egy marosvásárhelyi rövid tárgyalást Adrian Nastase, akkori román miniszterelnökkel.) A budapesti politikusok tusványosi nyilatkozatai többször kavartak politikai-diplomáciai vihart az évek során, olykor Orbán beszéde is, bár ő az utóbbi időben már inkább hazaüzen a székely fenyők árnyékából.
Szijjártó keddi bukaresti vizitje kapcsán az is kimaradt a tudósításokból, hogy mi lesz a magyar támogatáspolitika zászlóshajója, a sokmilliárdos „gazdaságfejlesztési program” sorsa. Budapest még 2019-ben, a román fél intelme dacára meghirdette a partiumi gazdaságfejlesztési programot a 2017-ben indított maros-mezőségi és a 2018-ban kezdődött székelyföldi program mellett, de lebonyolítani már nem tudta. Bukarest, az Aurescu vezette külügy ugyanis kétoldalú szerződéshez kötötte ezt a támogatási formát, a megállapodás azonban azóta sem született meg.
A gazdasági és energiabiztonsági együttműködés valóban jó a két ország között, amint Szijjártó és az MTI is rendre kiemeli, de ennek alapjait is, a szomszédságból adódó egymásrautaltság mellett az Orbán-kormányok előtti politikai együttműködés fektette le – a 20 éve aláírt stratégiai partnerségi egyezmény, illetve a 2010-ben azonnal felszámolt közös kormányülések.
Szlovákia még tovább ment – az Ivan Korcok vezette pozsonyi külügy nem csak a gazdaságfejlesztési program ellen emelt szót, hanem a szlovákiai műemlékingatlanok felvásárlása, az első Orbán-kormány idején, a státustörvénnyel induló oktatási-nevelési támogatás kapcsán is. Pozsony átláthatóságot követel, azt, hogy Budapest tájékoztassa ingatlanvásárlási terveiről, a nagyobb támogatási projektjeiről, az oktatási-nevelési támogatást pedig a magyar intézmények, ne pedig a diákok szülei kapják. (Utóbbiról államközi egyezményt írt alá még az első Orbán-kormány, de ma már nem tartják be.) A szlovák külügy kifogásolja a magyar politikusok bejelentetlen, a szlovák felet elkerülő útjait is.
Budapest pedig csöndben kénytelen engedni. Pozsony intelmét még Kövér László is kénytelen volt tudomásul venni. A magyar házelnök múlt héten a martosi tábor vendége volt, de ezúttal annak rendje és módja szerint előre értesítette a szlovák külügyet és beszéde is visszafogott volt. (Igaz ugyan, hogy csak a tábornyitó kapuavatás volt sajtónyilvános, a továbbiakra egyetlen ellenzéki médiát sem engedtek be, arról csak az MTI és a magyarországi támogatásból működő M7 tudósíthatott.) Kövér tavaly augusztusban Somorján, a kitelepített magyarok emlékművének átadásán elhangzott beszédével kavart vihart. A szlovák külügy akkor diplomáciai jegyzékben szólította fel Magyarországot, hogy a szokásos és szabványos diplomáciai eljárásoknak megfelelően járjon el, és előzetesen tájékoztassa a szlovák felet állami tisztviselői látogatásainak céljáról.
Marad a megosztottság
Júniusban sem történt elmozdulás a szlovák politikai erőviszonyokban a Focus közvéleménykutató intézet havonta nyilvánosságra hozott felmérése szerint. Továbbra is nyolc párt lépné át a parlamenti küszöböt, magyar formáció változatlanul nincs közöttük. A Szövetség májusban 4,1, június végén már csak 3,7 százalékon állt. A szlovák pártok sorrendjében sincs változás. Első helyen áll a Peter Pellegrini vezette szociáldemokrata Hlas 20,5 százalékkal, második Robert Fico Smerje (14,9), harmadik a jelenlegi kormánykoalíciót épp kilépéssel fenyegető liberális SAS 11,1 százalékkal. A Zuzana Caputova nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia továbbra sem tud kitörni a középmezőnyből, 9,1 százalékon ragadt be. A kormánykoalíció kisebbik populista pártja, a Bollár Kollis házelnök vezette Sme Rodina viszont megelőzte a 2020-as választások győztesét, Igor Matovic populista OlaNO-ját – előbbi két százalékot javítja 7,6 százalékra ugrott, a jelenlegi koalíció vezető pártja pedig folytatva a mélyrepülést, a májusi 8,1 százalékát 7,1-re rontotta. A nyíltan fasiszta Republika stabilan 6,8 százalékon áll. Utolsóként a kereszténydemokrata KDH ugraná meg a parlamenti küszöböt 6,5 százalékkal.
Nincs alternatíva a kisebbségi képviseletre
A szlovák külügy élén akár változás is jöhet szeptembertől, de ez aligha hozhat változást a magyar-szlovák államközi kapcsolatban. A szlovák politikai paletta felaprózottsága nem teszi lehetővé az egypárti kormányzást és igen furcsa koalíciókat hoz tető alá. Akárcsak a jelenlegi – két populista párt kormányoz két liberális demokratával, igaz állandó feszültségek és botrányok közepette. Jelenleg épp a külügyet is irányító liberális SaS adott ultimátumot a populista OLaNO-nak – vagy meneszti elnökét, a tavaly miniszterelnökként megbukott jelenlegi pénzügyminisztert, Igor Matovicot augusztus végéig, vagy a SaS kilép a kormányból. „Az SaS távozása a kormányból valószínűbb, mint korábban, mert az OLaNO egyelőre ragaszkodik Matovic megtartásához. Így akár kisebbségi kormány is jöhet szeptembertől, de továbbra sem kizárt, hogy ki tudják ebben a formában húzni 2024 tavaszáig”, nyilatkozta a Népszavának Szalay Zoltán, a Denník N oknyomozó szlovák portál magyar testvérlapjának, a Napunk főszerkesztője. Szalay szerint a jelenlegi helyzetet Igor Matovic és Richard Sulík, az SaS elnöke és gazdasági miniszter vitája határozza meg, amiben Eduard Heger miniszterelnök a mediátor szerepét játssza. Várhatóan csak ősszel fog eldőlni, az SaS marad-e a kormányban, de minden jel arra utal, hogy igen. A nemrég bejelentett kelet-szlovákiai nagy Volvo-beruházás komoly motivációt jelent a koalíciónak, hogy együtt maradjon, és a nagy korrupciós ügyek kivizsgálását sem akarják veszélyeztetni, ezért jelenleg az a legvalószínűbb, hogy nagy viták közepette, de kihúzzák a 2024-es rendes választásokig”.
A felmérések szerint újra 8 párt juthat be a parlamentbe, aligha lehet majd egyszínű kormányt vagy ideológiailag kompromisszummentes koalíciót létrehozni – vagy populistákkal, vagy fasisztákkal vagy „ősellenséggel” kell majd összefogni. Miért nem tud kimozdulni ebből a patthelyzetből a szlovák politika? „A politikai mezőny felaprózottsága már hagyományos eleme a szlovákiai politikának, ami alól csak a Robert Fico vezette Smer 2012-es győzelme jelentett kivételt, amikor egyedül tudott kormányt alakítani. Ez egy dinamikus közeg, ahol viszonylag könnyű új pártokat létrehozni, és a pártok szavatossága általában viszonylag rövid, gyakran azért is, mert nagyon szorosan kötődnek egy-egy személyhez. Így aztán hagyomány lett az ideológiaialag vegyes koalíciók alapítása is” mondta Szalay.
A szlovákiai magyar politika széttöredezettsége viszont tavaly – legalábbis formálisan – megszűnt. Kilátásai így is romlottak.
A szlovákiai magyarság évek óta „kilóg a sorból”, az etnikai alapon álló kisebbségi érdekképviselet kizárólagosságát már a Híd-Most magyar-szlovák vegyes párt 2009-es létrejöttével felülírták. Mára a közvéleménykutatási adatok tükrében úgy tűnik, maga a parlamenti képviselet léte vagy nem léte sem alapkérdés a második legnagyobb kárpát-medencei magyar kisebbségi közösség számára. Mi az oka annak, hogy a nem egészen egy éve, egy éves vajúdás után létrejött egységes magyar párt, a Szövetség, nem hogy növelné a támogatottságát, hanem egyre rosszabbul szerepel a felmérésekben? Tényleg nincs igény a szlovákiai magyar parlamenti képviseletre vagy más oka van a Szövetség alacsony támogatottságának? – kérdeztük a szlovákiai magyar kollégát. Szalay szerint azonban a Szövetség csak formailag egységes, kommunikációjában, üzeneteiben, személyi állományában nagyon is széttartó, és sok tekintetben a korábbi évek vitáit viszi tovább. „A szlovákiai magyarok megosztottságát nem sikerült, mert nem is sikerülhetett felszámolni a közös párt megalakításával. Ez a megosztottság megnyilvánult például a magyarországi választások vagy az ukrajnai háború témájában, ahol a párt különböző platformjai homlokegyenest ellentétes nyilatkozatokat tettek. Lehetne viszont nagyobb a párt támogatottsága, ha fel tudna mutatni húzóneveket, meggyőző személyiségeket és releváns üzeneteket. Ezek hiányában a Szövetség a korábbi MKP egyre inkább lemorzsolódó szavazóbázisának maradékát tudhatja csak maga mögött”. Úgy véli azonban, hogy még mindig van esély arra, hogy a Szövetség parlamenti párt legyen. Ehhez az kellene, hogy az őszi helyhatósági és megyei választásokon jól szerepelve, erős helyi pozíciókat tudjon kiépíteni és le tudja zárni a belső, főként személyes vitáit.
A kisebbségi érdekképviseletre, a kisebbségi jogok védelmére egyelőre más alternatíva nem körvonalazódik Szlovákiában. „ A szlovák pártok ezen a téren soha nem voltak kezdeményezők, és nincs jele annak, hogy ez megváltozna – inkább abban bíznak, hogy a kisebbségi jogok témája elhalványul, aminek a 2020-as választásokon láthattuk is jelét, hiszen sok magyar is a korrupcióellenes OĽaNOra szavazott”, vélekedett a szlovákiai magyar újságíró.
Megjelent a Népszava Külföld (és Reflektor) rovatában 2022. július 18-án.
