Hiába nyerte meg a szeptemberi parlamenti választást Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), mégsem Herbert Kickl listavezető kapott kormányalakítási megbízást Alexander Van der Bellen államfőtől. A köztársasági elnök a második helyen végzett Osztrák Néppárt (ÖVP) listavezetőjét, Karl Nehammer hivatalban lévő kancellárt bízta meg a kormányalakítással. Van der Bellen keddi, koradélutáni beszédében a döntését azzal indokolta, hogy a Kickl által vezetett Szabadságpárttal egyik párt sem kíván koalícióra lépni, az FPÖ egyedül pedig nem képes kormányt alakítani. Ez azt is jelenti, hogy először fordul elő Ausztriában, hogy nem az a párt kapta a kormányalakítási megbízást, amely a választáson a legtöbb szavazatot kapta.
– Mi együtt vagyunk a nép. Mindannyian különbözőek vagyunk, ezért választunk másként. Senki sem követelheti magának az egész népet – jelentette ki az államfő az ORF köztelevízióban sugárzott nyilatkozatában Kicklre utalva, aki népkancellári imázsát hosszú ideje építi. Úgy fogalmazott, mivel Kickl nem talált koalíciós partnert, ezért kérte fel kormányalakításra Karl Nehammert, és megkérte, hogy haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat a harmadik helyen végzett szociáldemokratákkal (SPÖ). A két pártnak azonban csak egymandátumos lehet a többsége, amely törékeny többséget jelent, ezért szükségük lehet valamelyik kispártra, jó eséllyel a liberális NEOS segítheti ki a két egykori nagy gyűjtőpártot. Bár a szociáldemokraták közel tíz éve szeretnének visszatérni a hatalomba, nem ígérkezik egyszerűnek összehangolni a Néppárt és a szocdemek programját, az SPÖ-nek ugyanis Andreas Babler pártelnök vezetésével kifejezetten erős baloldali programot hirdettek (miközben a Néppárt és a Szabadságpárt gazdasági programja jóval közelebb áll egymáshoz).
Alexander Van der Bellen három olyan hét után kérte fel kormányalakításra Karl Nehammert, amikor az államfő maga is egyeztetett a parlamentbe jutott pártok listavezetőivel, illetve ők maguk is tárgyaltak egymással. Herbert Kickl ragaszkodott ahhoz, hogy FPÖ-s kormány csak az ő vezetésével alakulhat, így ő lehetett volna az első szabadságpárti kancellár. Ő maga az Osztrák Néppártot szerette volna koalíciós partnernek megnyerni, Nehammer azonban a választás után is ragaszkodott álláspontjához, miszerint nem lép koalícióra az FPÖ-vel. Ez annak fényében érdekes, hogy közben a Néppárt három tartományban is a Szabadságpárttal közösen kormányoz, Vorarlberg tartományban pedig éppen a koalíciós tárgyalások folynak a két párt között
