Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Nemrégiben véglegessé vált, hogy 2024. június 6. és június 9. között lesznek az európai parlamenti választások – Magyarországon az önkormányzati választások is. Nagyjából egy évvel a szavazás előtt, a kampány kezdetén érdemes megvizsgálni, hogy vajon milyen összetételű Európai Parlament kaphat mandátumot a következő öt évre.
Ebben a Europe Elects nevű civil szervezetet hívtuk segítségül, amely folyamatosan frissülő adatbázissal, a legfrissebb választási eredmények és közvélemény-kutatások felhasználásával minden hónapban elkészíti becslését a következő parlament összetételére. Az április adatok alapján – amelyek egyébként nem mutatnak nagy változást az előző hónapok számsoraihoz képest – az látszik, hogy ha most lennének a választások, akkor a jelenleg is döntő befolyást gyakorló koalíció ismét abszolút többséget szerezne. Ez azt jelenti, hogy az Európai Néppárt, az Európai Szociáldemokraták és a liberális Európa Megújul nevű párt szövetsége olyan többséget tudna szerezni a 705 fős EP-ben, hogy minden döntést meg tudnának hozni mások voksai nélkül. Ráadásul – ahogy most is – sok ügyben kiegészítik őket a Zöldek, esetenként a szélsőbaloldaliak is, de az orosz–ukrán háború kapcsán számíthatnak a konzervatívokra is.
Úgy tűnik tehát, hogy jövőre is el fog maradni a szélsőjobboldaliak és populisták által jövendölt szélsőjobboldali, populista áttörés. És persze ez meghatározza Orbán Viktor tervét is, amelynek lényege, hogy ezeket az erőket egy táborba terelje. Ez eddig sem vált valóra, a Fidesz mára egy párton kívüli csoportosulás lett az Európai Parlamentben, képviselői hivatalosan függetlenek, frakción kívüliként pedig jóval kevesebb joggal rendelkeznek. Hozzá kell tenni, hogy amennyiben mégis bejött volna Orbán terve, egy ilyen parlamenti frakció sem lenne képes az európai döntéshozatalt befolyásolni, egészen egyszerűen nincs ehhez elegendő képviselője. Az viszont jól látszik, hogy a politikai paletta ezen részén lévő pártok és programjaik között számos, feloldhatatlan ellentét feszül. Vagyis a Fidesznek jövőre döntenie kell, hogy beül akár a konzervatívokhoz, akár a szélsőjobbhoz – bár nagy kérdés, hogy a konzervatív csoport vezető ereje, a lengyel kormánypárt akarja-e ezt a házasságot.
Ugyanakkor az is tény, hogy a centrista erők veszítették a legtöbbet népszerűségükből az előző választás óta. A legtöbbet az Európai Néppárt bukhatja, a jelenlegi 187-ről a mostani becslések szerint 163-ra csökkenhet képviselőik száma. A szociáldemokraták 147 helyett 141, a liberálisok 98 helyett 89 helyre számíthatnak. Elsősorban az olasz kormánypárt megerősödése miatt az Európai Konzervatívok és Reformerek a 2019-es 61 szék helyett már 85 mandátumban reménykedhetnek, viszont a szélsőjobboldal látványosan gyengül: az Identitás és Demokrácia frakció 76 helyett 64 képviselőt küldhet a mostani adatok alapján. A Zöldek is sokat gyengültek: most még 67 képviselőjük van, de ez akár 49-re is csökkenhet.
Említettük Georgia Meloni pártját, az Olasz Testvéreket, akik igazi királycsinálók lehetnek jövőre. Az Európai Néppárt ugyanis kivetette a hálóját a bevándorlásellenességgel kormányra jutott pártra, és személyesen Manfred Weber, a Néppárt elnöke és frakcióvezetője próbálja meggyőzni Melonit, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ezzel több legyet is üthetne egy csapással a Néppárt: jelentősen megerősítené saját magát, meggyengítené a konzervatívokat és Orbán Viktortól is elszedne egy szövetségest. Ha mindez így is lesz, annak biztosan megkérik az árát az olaszok. Az viszont szembetűnő, hogy mennyire kíméletesen bánnak mostanában Olaszországgal az európai vezető politikusok – már akik a Néppárthoz tartoznak.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke számára egyáltalán nem közömbös a választások kimenetele. A Néppárt ugyanis alkalmasnak találja a máltai politikust arra, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen. Amire van egy másik alkalmasnak ítélt jelöltjük is: a jelenlegi elnök, Ursula von der Leyen. A következő egy évben egyre többet fogunk hallani majd a csúcsjelölti rendszerről, amely legutóbb elbukott. Ez arra vonatkozik, hogy a választásokon győztes párt listavezetője legyen a bizottság elnöke. Az alapszerződések szerint azonban ezt a posztot a tagállamok vezetői döntik el – erről a jogukról aligha mondanak le. A gyakorlatot ellenzők szerint véget kell vetni annak, hogy zárt ajtók mögött szülessenek meg ezek a döntések, éppen ezért van szükség egy átlátható jelölési folyamatra.
A vita még nem dőlt el, de minden jel arra mutat, hogy a tagállamok nem akarják kiengedni a kezükből ezt a lehetőséget. Annál is inkább, mert a személyek mögött mindig bonyolult politikai alkuk állnak – amiket aztán végképp nem akarnak a nyilvánosság orrára kötni.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/21. számában jelent meg május 26-án.
